Anya vagy. Ha anya vagy, tiéd a mindenség. Ha anya vagy, olykor végtelenül elcsüggedsz. Ha anya vagy, néha nem is lehetnél fáradtabb. Milyen érdekes, mielőtt anya lettél volna, fáradt voltál gyakran, sóhajtoztál, szenvedtél, azt mondtad, teljesen kész vagy, ezt már nem bírod. Sok a munka, kinek van kedve ehhez, meg úgy egyáltalán. Aztán anya lettél.…
Ha az ember aktív a közösségi médiában, néha igazán érdekes dolgokra lehet bukkanni. A minap például az egyik anyukás csoportban az alábbi kérdést tette fel valaki. „Kedves Szülőtársak! Egy nagy kérdésem van hozzátok: SZOKTATOK-E JÁTSZANI A GYERMEKETEKKEL? Szerettek-e velük játszani? Élvezetből játszotok velük, vagy azért, mert az KELL/JÓ a gyermeknek? Szerintetek kell-e velük játszani? Kíváncsi…
Veled előfordult már, hogy egymás után sokszor ismételgettél valamit, amit nagyon szerettél volna, hogy megtörténjen? Vagy csak egy-egy felszólítást, egy-egy udvarias kérést… Bármit, amitől akkor és ott valahogy jobb lett neked? Amitől azt vártad, hogy most akkor valami pozitív irányban változik? Akkor tulajdonképpen te mantráztál, még ha nem is fogalmaztad így meg magadban. Hogy éppen…
Március. Általában a fellélegzés ideje. Végre vége a télnek, tovább van világos, többet lehet a szabadban lenni, lassan nyílnak a virágok, és itt a nyár csodás ígérete. Nem tudom, mikor múlik majd el az érzés, amit jelenleg a március jelent. Rövid vásárlásra ugrottam le éppen, és ahogy a nőnapra ajánlott tavaszi virágokat, a gazdára váró…
Adj időt magadnak és csak lassan, szépen érkezz meg! – hangzik szinte minden jógaórán gyakorlás elején az instrukció. Hiszen hogy is tudnánk másképpen koncentrálni a gyakorlatokra, a helyes testtartásra, a megfelelő ütemű légzésre. El kell, hogy engedjük a napi gondokat, gondolatokat, feszültségeket. Ott kell lennünk. Nincs ez másképpen a gyerekneveléssel sem. Ha vissza akarunk kicsit…
Mit érhetünk el neurofeedback terápiával? Ha szülőként azzal szembesül az ember, hogy a gyereke nem fejlődik tökéletesen, nem tud koncentrálni, viselkedészavarai vannak, nem alakul ki a feladattudata, kétféle utat szokás választani. Az egyik az, hogy homokba dugjuk a fejünket és azt gondoljuk, hogy ez majd elmúlik, majd utoléri magát a kölyök, a másik szülői magatartás…
Nem kérdés, hogy feszültségekkel teli világot élünk. Mi felnőttek is tele vagyunk szorongásokkal, blokkokkal, stresszel, és bármennyire is igyekszünk, mindez nyilván hatással van a gyerekeinkre is. Tudatos felnőttként esetleg már lehet, hogy olyan szerencsések vagyunk, hogy felfedeztünk a magunk számára bizonyos technikákat, relaxációs gyakorlatokat, amelyekkel újra jobban érezhetjük magunkat, de a gyerekeknek ez nyilván sokkal nehezebb.…
Amikor elkezdtük tervezni az Abracadabrát, sok ötletünk volt, hogy mit és hogyan szeretnénk megvalósítani. Aztán ugyebár a helyzet beelőzött és mindent felülírt, jött a világjárvány és vele sok-sok szorongás. Mit tagadjuk, nekünk felnőtteknek is. Hiszen azért eleinte szorongtunk, hogy lesz-e elég ennivaló otthon, hogy fogunk vásárolni, egyáltalán lesz-e miből, marad-e munkánk. Később persze szépen kialakult…
Utalhatna a cím a hetvenes évek ikonikus gyerekfilmjére is, amelynek ismétlésein generációk nőttek fel, s nézték újra meg újra szájtátva, ahogy „Hahó, Öcsi – Kovács Krisztián” egészen a tengerig megy képzeletben, mikor megtudja, hogy testvérkéje születik. A tenger varázsa vitathatatlan. nem csoda, hogy számos mese is igyekszik beleszőni a cselekménybe a végtelen nagy vizet. Elsőként…
Idő. Ebből van a legkevesebb, nagyon gyakran. Sokszor tényleg azokra a dolgokra nem szánunk eleget, amelyek igazán fontosak. Például a gyerekünkre. Pláne minőségi időt, ahogyan azt divatos kifejezéssel élve szokás nevezni. Sokan úgy értelmezik a minőségi időt, hogy mindig valami újat, többet, tartalmasabbat szeretnének a gyereknek adni, programról programra járnak vele, kalandparktól játszóházig, állatsimogatótól bábelőadásig rohannak…
Most lelki szemeim előtt elég sok kezet látok. Fórumokban olvasgatva, de csak egészen egyszerűen az utcán járva-kelve is nagyon sokszor kerülünk szembe olyan helyzetekkel, amikor is anyukák sóhajok közepette mesélnek az akaratosságot csúcsrajárató csemetéikről. Anyaként nekem is ismerős a helyzet: adott egy éleseszű, eleven 7 éves, aki gyakorlatilag folyamatosan a határait feszegeti. Olyan mintha a…
Van, amikor lehet tudni, hogy megérkezik. Előszele erősebb, mint egy hurrikáné. Duzzogás, legörbülő szájszél, dacos arckifejezés jelzi beköszöntét. Máskor váratlanul tör ki, mint egy rejtőzködő tűzhányó. A semmiből egyszer csak ott van, és könyörtelen, csillapíthatatlan. Egy perce még béke volt és nyugalom, minden a legnagyobb rendben, most meg ott van a tomboló, mindenen átívelő nyavalygás.…
A cuki cím egy rendkívül hasznos és fontos könyvet takar, amelyet egy holland szerző jegyez, és 2010 óta segíti a gyerekeket és szüleiket, magyar kiadásban pedig két éve jelent meg a Scolar Kiadó gondozásában.
Abracadabra, a gyerek legyen jó, pricc-pracc! – ó, de könnyű is lenne ezt mondani olykor, és egy szófogadó, együttműködő gyermeket kapni varázsütésre. De sajnos nem születtünk varázslónak, és bár idomárnak sem, olykor tényleg úgy érezzük magunkat, mintha fékezhetetlen kis lényeket kellene jobb belátásra bírnunk nap mint nap.
Ez a webhely sütiket használ. Részletek
A legjobb felhasználói élmény érdekében ezen a weboldalon cookie-kat használunk. Ha a weboldalt a beállítás megváltoztatása nélkül használják, vagy ha az "Elfogadás" gombra kattintanak, a felhasználó elfogadja a sütik használatát.
