Unokáimra gondoltam, amikor letöltöttem a könyvet. Nem szeretek belegondolni abba, hogy az ő felnőttkorukban már mennyi dolog változhat meg a Földön és akkor hol vannak még az ő gyerekeik, unokáik majd. Kötelességünk addig és annyit tenni a bolygónkért, amennyit csak tudunk, a mi kis saját területünkön. Mi egy nagy beszélgetéssel kezdtük az egészet, és megdöbbentő volt látni, mennyire nyitottak és tiszták, mennyire megérintette őket ez a téma. Most összegyűjtjük a szükséges kellékeket, és szép sorban mindent ki fogunk próbálni. Nálunk lehet, hogy több lesz, mint 4 hét, de végül is az a cél, hogy minél több dolog szokássá váljon, nem igaz?