etnográfus, addiktológiai konzultáns, gyászkísérő, alkotó-fejlesztő metamorphoses meseterapeuta, családi tanácsadó-jelölt
A veszteségekhez való viszonyában korai élményei nagyon meghatározóak, mert sokat lévén idős nagyanyjával, járt vele beteg emberekhez és temetésekre is. Így aztán kicsi korától nem tabu, hanem természetes dolog volt számára, hogy az emberi élet része a veszteség és a gyász.
Eredetileg etnográfus, saját kultúráját kutató s abban táncosként megmerítkező néprajzos, aki egy nagy vesztesége kapcsán került a segítő szakmába, ahol szenvedélybetegekkel és hozzátartozóikkal foglalkozik lassan húsz éve. Az addiktológia területén, a kliensek sorsát megismerve rögtön szembetűnő volt számára az a sivárság, amelyből ezek az emberek érkeznek. Néprajzkutatóként látta, hogy a függőség kialakulásának hátterében meghúzódó tényezők között milyen kiemelkedő szerepe van a hagyományos kultúra hiányának, s ezen belül kiemelten a veszteségekkel való megbirkózás elégtelenségének.
Ezért nyolc éve elvégezte a gyászcsoportvezető képzést és azóta használja, gazdagítja ezt a tudást minden tevékenységében: egyéni- és családi konzultációban, valamint veszteségfeldolgozó csoportokban.
Egy közeli jó barátja elvesztése kapcsán fordult figyelme a gyermekek gyásza felé, amikor barátnője négy gyermekkel maradt egyedül. Az ő sorsukon keresztül látta azt a sok nehézséget a betegség alatt, majd pedig az édesapjuk elvesztése után, amelyen ezek a családok végigmennek, és kereste a lehetőséget a segítésre. Ekkor találkozott egy a gyerekgyász témának szentelt konferencián az információval, hogy van egy jól kidolgozott finn módszer gyerekgyász csoportok tartására. Az előadóval, Albertné Bereczky Évával és Borbély Veronikával összefogva, pályázati források felkutatásával 2015-ben elindították hazánkban az első csoportokat félárva családoknak, amelyek azóta is folyamatosan tartanak. Azután tovább bővítették a tevékenységüket, mert szerették volna, ha nem csak Budapesten, hanem az országban másutt is elérhetők lennének ilyen csoportok, ezért a Napfogyatkozás Egyesület égisze alatt három éve kidolgozták a csoportvezető képzést gyerekgyász témakörben, amely képzésben azóta is részt vesz. Egy adománygyűjtő kampánynak köszönhetően jelenleg is zajlik a Reményvirág Program, amelynek keretében újabb csoportokat tudtak indítani, illetve találkozókat szervezni a már korábban csoportba járt családoknak, így erősítve megtartó, sorstársi közösséget. A Reményvirág Program fontos eleme még szakmai napok tartása gyermekekkel foglalkozó, különböző szakembereknek, ahol a gyermekek gyászáról és a segítés lehetőségeiről oktatják őket. Ennek a munkának köszönhetően hazánkban egyre több helyen található olyan szakember, aki tud csoportot tartani, illetve megfelelő tudással képes segíteni a gyermekek veszteség feldolgozását.
Az etnográfus a gyászkísérésben is etnográfus, ezért ebben az anyagban is ötvözi a régi, hagyományos tudást a jelen kor pszichológiai tudásával.
Mottója Weöres Sándor nyomán: „Ki a forrásvidéken jár, mindig ugyane virágokból szedi csokrát.”