Utalhatna a cím a hetvenes évek ikonikus gyerekfilmjére is, amelynek ismétlésein generációk nőttek fel, s nézték újra meg újra szájtátva, ahogy „Hahó, Öcsi – Kovács Krisztián” egészen a tengerig megy képzeletben, mikor megtudja, hogy testvérkéje születik.
A tenger varázsa vitathatatlan. nem csoda, hogy számos mese is igyekszik beleszőni a cselekménybe a végtelen nagy vizet. Elsőként biztosan sokaknak Ariel, a kis hableány édesbús története jut eszébe, aztán ott lehetünk Némó és Szenilla nyomában is, nem feledhetjük, hogy Elza és Anna szülei is a tengerbe vesznek a Jégvarázsban, és a vitát kiváltó Vaiana (Moana) film is az óceán átszelésével indul. És még sorolhatnánk a tenger ihlette történeteket.
A tenger varázsa vitathatatlan. Aki egyszer úszik benne, érezheti a bőrén a sós víz bizsergését, magába szívja az illatát, biztos, hogy visszavágyódik. A látvánnyal sem lehet betelni: a türkizkék és zöld nem ötven, hanem ezernyi árnyalata tükröződhet vissza a szemünkben, nem beszélve a tengerparton átélt napfelkeltékről és naplementékről. A hullámzó víz ellazít, nyugtat. Nem véletlenül szerepel a tenger olyan sok meditációs gyakorlatban, hiszen maga a meditáció nem más, mint ha leszállnánk a tenger mélyére, ahol béke és csend honol, ahol nem halljuk már a felszín zaját, és ott lazulnánk el. Az én egyik kedvenc meditációm az lett, amikor azt képzelem, hogy a tengerparti homokban fekszem, hallom a tenger morajlását és szép lassan végighullámzik rajtam a szél, átmelegít a napsütés, és mintha a hullámok ringatnának, szépen lassan ellazulok.
Aztán eljött az az idő, hogy esténként már nem meditálok, hanem altatok.
Egy örökmozgót, aki legjobban az alvásra sajnálja az időt, nyomja vissza magában az álmosságot, és pörög még este is ezerrel. Mikor már előkerült a „hol a jóéjszakáttejecske”, a „másikpizsit akarok” és persze a „pisilnikell”, akkor két választás van: vagy elvesztem a türelmemet, vagy pedig végigpróbálom az összes fellelhető módszert, Bár néha az előbbi is elő szokott fordulni, azért inkább a próbálkozás híve vagyok, így nagy örömmel fedeztem fel a Kulcslyuk Kiadó relaxációs mesekönyveit is. Dr. Kádár Annamária ajánlásával – ez szerepelt a borítón, ez pedig szinte már elegendő ajánlólevél volt, úgyhogy pikkpakk a kosárba került a két könyvecske, A Vidra-öböl és a Buborékrepülés. Naná, hogy két tengeri hangulatot idéző könyv.
A szerző, Lori Lite a Stress Free Kids, azaz a „Stresszmentes gyerekek” program gazdája, több könyvet, CD-t és tanulási tervet készített már, amelyek segítenek a gyermekeknek, a kis- és nagykamaszoknak és a felnőtteknek is csökkenteni a stresszt, legyűrni a haragot, a szorongást. Lori maga is gyakorló szülőként küzdött meg a stresszkezeléssel, az alvászavarokkal, így valós megoldásokat kínál, olyanokat, amelyek náluk is beváltak. Először saját magán tesztelte ezeket, majd a gyermekei számára éjszakára „adaptálta” őket, s mivel sikeresek lettek, férje meggyőzte, hogy írja le ezeket, ossza meg másokkal is az általa kitalált történeteket. Lori Lite mesterien oldotta meg, hogy a kutatás-alapú technikákat, a mélylégzést, a vizualizálást, a progresszív izomlazulást, a pozitív kijelentéseket egy történetbe ágyazza, amelyet a gyerekek könnyedén követhetnek, abba bevonódnak, és közben mégis szinte önkéntelenül működik a stresszoldás, A szerző napi szinten kommunikál követőivel a Facebookon, a Twitteren és az Instagramon, műveit már több nyelvre lefordították, nagy örömünkre magyarul is.
A tesztelést a vidrákkal kezdtük. A könyvben a kis sellőlány a békés kis tengeröböl szikláján üldögél, ott szeretne egy picit lazítani a napsütésben, a tenger hullámai között. A sziklák mellett vidrák ficánkolnak, játszanak, de ahogy a sellőlány lassan ellazul és légzését figyelve relaxálni kezd, szép sorban a vidrák is mellé telepednek, és az egész társaság be- és kilélegzik majd. A történet gyönyörű képekkel van illusztrálva, ami a gyerekekre külön is nyugtató hatással van, a mese egyszerű szövege és ismétlődő cselekményei pedig hozzájárulnak a felpörgött gyermekagy lecsendesedéséhez is.
Nehezen kikapcsoló gyerek esetén különösen fontos, hogy ne olvassunk túl dinamikusan, legyen a hangunk minél lágyabb, halkabb, szinte már monoton. Ne ilyenkor valósítsuk meg önmagunkat, és na hagyjuk, hogy a mese fonala nagyon magával ragadjon minket. Ilyen szempontból ez a könyv tökéletes olvasmánynak bizonyult, a tesztalany, aki félig kilógva az ágyból nézegeti még a képeket, a mese végére átadta magát a be- és kilégzésnek és viszonylag hamar álomba szenderült.
Másnap a Buborékrepüléssel folytattuk. Itt is a tengeren jártunk, ugyanaz a sellőlány volt a főhős, aki ezúttal fárasztó napja után a feszültségét egy saját maga kreálta játékkal kívánta levezetni. Saját maga köré egy buborékot álmodott, és ebben a biztonságot adó bölcsőben ringatózott a vízen. Példáját követte a kis teknős is, így már két buborék volt a tenger mélyén, ahová leért a szivárvány, és átjárta a buborékon át a kis sellőt és a teknőst egyaránt. Ahogy az egyes színek, az erős vörös, a boldog narancs, az aranyló sárga, a szerető zöld, a megnyugtató kék és a békességes lila átjárják a sellőlányt és a kis teknőst, ismétlődnek a mondatok. Ez a monotonitás, ami közben mégiscsak azzal is együtt jár, hogy el kell képzelni valamit, ismét egészen könnyű elalvást hozott, bár a lányom az ismétlődő mondatoknál többször szemfülesen megjegyezte, hogy „Anya, ezt már az előbb is olvastad”. Ettől függetlenül működött a dolog.
A kötetek lényege, hogy olyan technikákat tanítanak a gyerekeknek, amelyek segítségével eredményesen kezelhető a stressz és a szorongás. Mindegyik könnyen megtanulható és tudatosan alkalmazható. A mélylégzés segít a gyereknek úrrá lenni a szorongásain, legyőzni esetleges dühkitöréseit, kezelni indulatait. A vizualizáció pedig egyértelműen fejleszti a kreativitást is, hiszen a képek elképzelése által kitárul a fantázia, de meglepő módon betegség esetén a gyógyulást is segíti egy ilyen gyakorlat.
A relaxációs trilógia harmadik, Magyarországon kapható kötete, A dühös polip nekünk még hiányzik a sorból, de mindenképpen beszerezzük majd azt is.