Abracadabra, a gyerek legyen jó, pricc-pracc! – ó, de könnyű is lenne ezt mondani olykor, és egy szófogadó, együttműködő gyermeket kapni varázsütésre. De sajnos nem születtünk varázslónak, és bár idomárnak sem, olykor tényleg úgy érezzük magunkat, mintha fékezhetetlen kis lényeket kellene jobb belátásra bírnunk nap mint nap.
Gyereket szelídítünk reggel, délben, este, változó módszerekkel, néha könnyebben, néha nehezebben. Ha beismeri, ha nem, minden szülő átmegy olyan fázisokon, amikor tehetetlennek érzi magát, újabb és újabb módszerek után kutat, hogy túlélhetőek legyenek a mindennapok. Pedig minden gyerek jó! Ezt szögezzük le!
Nincs a gyereknél nagyobb kincs, tisztább lap az univerzumban, s hogy mivel írjuk tele ezt a lapot, az sokszor sajnos igenis a felnőttek döntése.
Legtöbb ember azonban nem erre gondol, amikor éppen toporzékoló gyereket lát a játszótéren, verekedőset az óvodában, feleselőt az iskolában, rendetlent otthon, válogatósat az étkezőasztalnál és még sorolhatnánk a példákat. Elkönyveljük a gyereket rossznak, idegesítőnek, kezelhetetlennek. Gyerekeink viselkedészavara természetesen kis részben a genetikán is múlhat, de nagyobb részben a poggyászukba útközben bekerülő terheken alapul. Akár már magzatkorban, vagy éppen csecsemőként, kisgyermekként sok olyan történés lehet, amely a legjobb szándék ellenére is rosszul sül el, és nem úgy épül be a gyermek személyiségébe, ahogyan az ideális lenne. És akkor még nem is beszélünk arról, amikor nincs legjobb szándék, valami történt, elveszett útközben, amit, ha nem simogatunk ki időben a gyerekekből, akkor bizony éveken, évtizedeken, egy egész életen át cipelhetnek magukkal.
Abracadabra. Nem ígérhetünk varázslatot. Vagy mégis?
Keresünk, kutatunk, bemutatunk, figyelmetekbe ajánlunk sok olyan módszert, technikát, gyakorlatot, tapasztalatot, amelynek segítségével könnyebb lehet gyereket nevelni. Ha úgy tetszik, gyereket szelídíteni.
Ezen az utazáson útitársak vagyunk, nyitottak leszünk minden ötletre, véleményre, kérdéseket is szeretettel várunk, amelyeket szakértő segítségével fogunk megválaszolni. Fórumot teremtünk arra, hogy hasonló problémákkal küzdő szülők egymásra találjanak, és legyen egyszerűen, könnyen elérhető segítség a mindennapok görcseihez. Közben persze lehet, hogy nem csupán a gyerekeink szelídülnek, hanem talán, mi, róluk gondoskodó felnőttek is, hiszen a kettő együtt jár, a gyermek ugyanúgy neveli, tanítja szülőjét, még ha ez nem is olyan könnyen nevezhető néven.
Abracadabra. Nyugodjunk meg!
Kell, hogy néha megálljunk a hétköznapi rohanásban, kiszálljunk a verkliből, elmélázzunk, magunkba forduljunk, feltöltődjünk. Van, akinek ez könnyen megy, de többen vannak, akiknek ehhez segítségre van szüksége. És ha a felnőttek is így vannak ezzel, akkor még inkább így vannak ezzel a gyerekek, akik a Z generáció tagjai, illetve a 2010 után születettek, akik már az Alfa generáció lesznek. A felgyorsult, technikai újdonságoktól hemzsegő világ, a több dologgal való párhuzamos foglalkozás, a multitasking, az információáramlás száguldása, a közösségi média eluralkodása már a kisgyerekek, kiskamaszok életét is alapjaiban befolyásolja.
Ki tanítja meg ezeket a gyerekeket csak úgy lenni? Merengeni, meditálni, lelassulni, befelé figyelni? Megérezni a rezgéseket, a fontos dolgokat?
Próbálunk néhány kulcsot átadni, hogy segítsünk nekik jobb emberré, felelősségteljes gondolkodóvá, érző és cselekvő nagykorúvá válni. Mert csakis tőlük lesz jobb, élhetőbb a világ!
Abracadabra, pricc, pracc, prucc!
Varázslatos Szülőség / Tippek, trükkök, játékok
