Önszabályozó stratégiák gyerekeknek: Mik ezek és miért fontosak?

„Íme egy lista társas és önszabályozó stratégiákkal, lenyugtató eszközökkel és módszerekkel, amikkel segíthetsz a szorongó gyermeknek megnyugodni otthon vagy az osztályteremben.

A megnyugodás és az önkontroll megtanulása alapvető szociális-érzelmi készség a gyermekek és a felnőttek számára. A gyerekek és a felnőttek az alábbi önszabályozó stratégiákat használhatják az élet kihívásaira adott válaszként fellépő számos káros reakció és viselkedés megelőzésére, mérséklésére és kiküszöbölésére.

A szociális-érzelmi tanulás a gyermekkor egyik legfontosabb, gyakran elfeledett fejlődési területe. És a legtöbb ember felnőtt koráig nem sajátítja el – ha egyáltalán elsajátítja. A társas szabályozás, majd később az önszabályozás megtanulása áll e fejlődési terület középpontjában, és ez az érzelmi intelligencia egyik kulcsa.

Azok a gyerekek (és felnőttek), akik elsajátították az érzelemszabályozási készségeket, képesek nyugodtak maradni stresszes körülmények között, megbirkózni a nehéz érzelmekkel, alkalmazkodni a kihívást jelentő helyzetekhez, kezelni az élet változatos történéseire adott reakcióikat, és megfelelően reagálni a környezetükre.

Elsőként görgess lefelé, hogy többet megtudhass a társas szabályozásról és az önszabályozásról, és arról, hogy ezek miért alapvető fontosságú szociális-érzelmi készségek a gyermekek és a felnőttek számára, amelyeket el kell sajátítaniuk. Ezután nézd végig a megnyugvási stratégiák listáját, amelyek segítenek a gyerekeknek az önszabályozásban.

Mi az önszabályozás?

Az önszabályozás, más néven érzelmi szabályozás, annak a képessége, hogy stresszhelyzetekben képesek vagyunk kontrollálni gondolatainkat, impulzusainkat és érzelmeinket – és azt, hogy hogyan reagálunk rájuk. Jobban odafigyelünk arra, hogy mi a reakciónk, amikor szorongunk, feldúltak vagy túlterheltek vagyunk; és úgy döntünk, hogy nyugodtan reagálunk, ahelyett, hogy feldühödnénk vagy más káros viselkedésformákba bocsátkoznánk. Így sajátítjuk el ezt az alapvető készséget.

Ha tudjuk, hogyan tudunk önszabályozni, könnyebben maradunk nyugodtak, amikor kihívást jelentő helyzetekkel szembesülünk, könnyebben alkalmazkodunk a stresszes szituációkhoz és környezethez, könnyebben birkózunk meg a nehéz érzelmekkel, és egészségesebben, megfelelőbb módon reagálunk. El tudod képzelni, milyen lenne a világ, ha több ember tudná, hogyan kell önszabályozni, és időt szánna arra, hogy gondolkodjon, mielőtt cselekszik?

Senki sem tökéletes. Emberi lényekként mindannyian képesek vagyunk időnként túlreagálni és kiakadni. De az önszabályozás megtanulása megelőzheti, csökkentheti vagy megszüntetheti negatív reakcióink mennyiségét és időtartamát, mivel érzelmileg gyakorlottabbak leszünk és jobban odafigyelünk a reakcióinkra. És ez teszi az önszabályozás képességét alapvető szociális-érzelmi készséggé, amelyet a gyerekeknek és a felnőtteknek egyaránt el kell sajátítaniuk.

A problémás viselkedés gyakran csak annak a jele, hogy a gyerekek nem tudják kezelni a nagy érzelmeiket. És néha ezek az érzelmek, legyen az düh, ijedtség vagy szomorúság, túlságosan elhatalmasodnak, és a gyermek nem tud nyugodt maradni. Szerencsére az alábbi, gyerekeknek szóló önszabályozási stratégiák listája segíthet a szülőknek, tanároknak és más nevelőknek megtanítani a gyerekeknek ezt az alapvető szociális-érzelmi készséget.

MIért fontos az önszabályozás elsajátítása?

A lecsillapodás és az önszabályozás megtanulása alapvető készség a gyerekek (és a felnőttek) számára, mert ez vezet az érzelmi érettséghez és a társas kapcsolatok kialakítására való készségünkhöz. Az önszabályozó gyerekek jobban meg tudnak birkózni a csalódással, a stresszel és a frusztrációval. Így általában nyugodtabbak, összeszedettebbek és koncentráltabbak, mint a diszregulált társaik.

Ha a gyerekek képesek az önszabályozásra, nagyobb valószínűséggel teljesítenek jól az iskolában, tartós barátságokat kötnek, hatékony problémamegoldókká válnak, és otthon erős családi kötelékeket alakítanak ki. Ezzel szemben az önszabályozásra való képtelenség szociális, érzelmi, viselkedési és tanulmányi problémákhoz vezethet.

Így a gyermekeket önszabályozásra tanítani segíthet csökkenteni a túlterheltségük mértékét, súlyosságát és időtartamát, és segíthet nekik azokban a pillanatokban, amikor elveszítik az önkontrollt. És ami még jobb, a szorongás ezen pillanatai egyre kevésbé fognak jelentkezni, ahogy a gyermek egyre jobban elsajátítja az önszabályozást. Mert ahogy a gyerekek az önszabályozás készségének elsajátításán dolgoznak, egyre jobban tudják kontrollálni a reakcióikat.

A problémamegoldó képességük is javulni fog, amikor az egyszerű kudarcoktól a nagy kihívást jelentő helyzetekig mindennel szembesülnek, és ezáltal az önszabályozásra képes gyerekek nagyobb valószínűséggel lesznek sikeresek.

Hogyan taníthatjuk meg a gyermekünket az önszabályozásra?

Ha azon tűnődsz: Hogyan segíthetek a gyermekemnek az önszabályozásban? A legjobb helyre jöttél. Az alábbiakban felsoroljuk a kisgyermekektől a tizenévesekig alkalmazható nyugtató stratégiákat, amelyekkel segíthetsz neki az önszabályozásban.

Vannak olyan gyerekek, akiknek nehézséget jelent saját magukat megnyugtatni, ha a szülő, a tanár vagy a gondozó csak kevés segítséget nyújt nekik. Sok gyermek számára az is kihívást jelenthet, hogy megtanulja az önszabályozást, még a gondozó társas szabályozó segítségével is.

A hátrányos helyzetű környezetben élő vagy bántalmazott gyermekek pedig általában sokkal nehezebben szabályozzák az érzelmeket és a viselkedést, és sokkal nehezebben élik meg a sikerélményeket. Mert gyakran nincs olyan önszabályozó gondozójuk, aki segítene nekik a társas szabályozásban. Ez teszi az önszabályozás megértését és a gyermekek e szociális-érzelmi készség elsajátítása felé való elmozdítását kulcsfontosságúvá a szülők, tanárok és más gondozók részéről.

Szerencsére a megküzdés és az alkalmazkodás megtanulása olyan agyi alapú készség, amelyet a gyerekek gyakorlással elsajátíthatnak, és számos eszközzel megtaníthatjuk őket az önszabályozásra. És jó hír, hogy az alábbi listákon szereplő nyugtató önszabályozási stratégiák közül sok ingyenes vagy könnyen elkészíthető!

Mi a társas szabályozás?

Az önszabályozás képessége a társas szabályozással kezdődik. A kisbabáknak szerető szülőkre vagy gondozókra van szükségük a kognitív, érzelmi és szociális fejlődéshez. Más szóval, a babáknak és a kisgyermekeknek pozitív példára (szülőre vagy gondozóra) van szükségük ahhoz, hogy egészséges kognitív és szociális-érzelmi készségeket fejlesszenek ki.

A társas szabályozás akkor kezdődik, amikor a szülő vagy gondozó a stresszes pillanatokban is jelen van a baba számára, és megfelelően reagál a szükségleteire. Más szóval, a gondozó ott van, ráhangolódik arra, amit a baba átél, vagy amire szüksége lehet, érzelmileg egészséges vagy tartalmas módon foglalkozik ezzel az élménnyel vagy ezekkel a szükségletekkel, és továbbra is ott lesz, hogy kielégítse az idővel kialakuló szükségleteket egészen a felnőttkorig.

Ez az oka annak, hogy a traumát vagy bántalmazást átélő – vagy alacsony jövedelmű, háború sújtotta vagy egyéb hátrányos helyzetű környezetben élő gyermekek (korlátozott társas szabályozási segítséggel rendelkezők) számára az önszabályozás megtanulása világszerte nagy kihívást jelent.

Hogyan fejlődik az önsazbályozás?

Az önszabályozás kora gyermekkorban (három és hét éves kor között) fejlődik, elsősorban a környezeti hatások és a mindennapi életünk során szerzett tapasztalatok révén.

Először is úgy tanuljuk meg, hogy megfigyeljük, hogyan reagálnak szüleink, családtagjaink és más gondviselőink az élet eseményeire és történéseire. Később pedig azáltal tanulunk, hogy megfigyeljük, hogyan kezelik barátaink, tanáraink és munkatársaink a különböző helyzeteket.

Természetesen más tényezők – például az autizmus és más mentális egészségi állapotok, stresszes környezet, elhanyagolás vagy bántalmazás, korábbi traumatikus élmények, vagy a társszabályozásban segítő egészséges gondozó hiánya – negatívan befolyásolhatják a gyermekek megnyugvási, önnyugtatási és önszabályozási képességét.

De a legtöbben öntudatlanul is úgy növünk fel, hogy azokat a cselekedeteket modellezzük, amelyeket a körülöttünk élő emberek tesznek. Monkey see monkey do. Szerencsére tudatosabbá tehetjük ezeket a tudattalan szokásokat, és az alábbi listán szereplő megelőző, megnyugvást elősegítő stratégiákkal javíthatjuk önszabályozási képességünket.

A TÁRSAS SZABÁLYOZÁSSAL ÉS AZ ÖNSZABÁLYOZÁS MEGTANULÁSÁVAL KAPCSOLATOS EGYÉB TÉNYEZŐK

Amikor segítünk a gyermekeknek abban, hogy megtanulják a megnyugvást és az önszabályozást, fontos figyelembe venni a szorongásukhoz hozzájáruló egyéb tényezőket is. Az alváshiány, az éhség, a nem megfelelő táplálkozás és a túlzott stimuláció felerősítheti a negatív érzelmeket, és növelheti a stressz- és szorongásszintet.

Ha szülőként és tanárként felkészülünk, és azon dolgozunk, hogy ezek a problémák ne befolyásolják negatívan a gyermekek viselkedését, az nagyszerű módja annak, hogy megelőzzük, hogy negatívan befolyásolják a megnyugvás képességét – és ezáltal növelhetjük az önszabályozásra való képességüket. A lenti listán szereplő számos megnyugvási stratégia segíthet a gyerekeknek abban, hogy kontrollálják és kiiktassák ezeket a  kulcsfontosságú problémákat. A legtöbbjük pedig ingyenes és könnyen alkalmazható.

A kisgyermekek és óvodások, a hátrányos helyzetű környezetből származó gyermekek, valamint a múltban bántalmazást vagy traumát átélt gyermekek számára általában nehezebb az önszabályozás. Ugyanez igaz a tanulási nehézségekkel, ADHD-val és egyéb speciális szükségletekkel küzdő gyermekekre is.

A súlyos szorongás, az autizmus vagy más mentális betegségek negatívan befolyásolhatják a gyermek azon képességét, hogy önállóan csillapítsa érzelmeit. Tehát, ha gyermeked rendelkezik e diagnózisok bármelyikével, vagy úgy gondolod, hogy ez előfordulhat, kérj segítséget egy foglalkozási terapeutától, orvostól, pszichológustól vagy a terület szakértőjétől.

MEGNYUGVÁSI STRATÉGIAK GYEREKEKNEK: 25 MÓDSZER, AMELLYEL A GYEREKEK – A KISGYERMEKEKTŐL A TIZENÉVESEKIG – MEGTANULHATJÁK AZ ÖNSZABÁLYOZÁST

Előzd meg az érzelmi kirohanásokat és az erőszakos kitöréseket otthon és az osztályteremben az alábbi listán szereplő, a kisgyermekektől a tizenévesekig terjedő korosztályra vonatkozó megnyugtató stratégiákkal.

Mivel sokkal több időt, erőfeszítést és erőforrást igényel a bajba jutott embereken segíteni, mint megakadályozni, hogy bajba kerüljenek, sokkal könnyebb és biztonságosabb megelőzni a baleseteket, mint megpróbálni kijavítani őket, ha már bekövetkeztek.

Az alábbi listán szereplő önszabályozási stratégiák, eszközök és források mindegyike segíthet a szülőknek, tanároknak és gondozóknak ugyanebben. Használd az alábbi listán szereplő önszabályozási stratégiákat, hogy otthon és az osztályteremben „megelőző lépéseket tegyél a mentés előtt”.

Más szóval, használd az alábbi szociális-érzelmi stratégiákat és eszközöket a hiszti megelőzésére, az érzelmi kitörések súlyosságának és időtartamának csökkentésére, és segíts a gyermekeknek megtanulni az önszabályozást – így nem kell őket megmenteni.

1. POZITÍV VISELKEDÉSMINTA

Segíts a gyermekednek a társas szabályozásban azáltal, hogy nyugodt maradsz a szorongás pillanataiban, és egészséges önszabályozási készségeket modellezel. A legtöbb gyermek úgy tanulja meg, hogyan kezelje a dühét és hogyan szabályozza önmagát, hogy azokat az embereket figyeli és azoktól tanul, akikkel a legtöbb időt tölti – a szüleitől és gondozóitól. Ahogy a mondás tartja: Monkey see-monkey do.

És mivel a gyerekek hajlamosak a körülöttük lévő felnőttek reakcióit és viselkedését tükrözni, a legjobb, ha a szülők, gondozók és tanárok megfelelő viselkedést, válaszokat és reakciókat tudnak modellezni az élet eseményeire és történéseire reagálva.

Például a meleg és gyengéd hangon való beszéd, még akkor is, ha dühösek vagy feldúltak vagyunk, csak egy a sok lehetőség közül, amellyel pozitív viselkedést modellezhetünk, és segíthetünk gyermekeinknek megtanulni a társas szabályozást és végül az önszabályozást. A cikk további részében számos további példát is találsz.

HOGYAN MODELLEZHETED AZ ÖNSZABÁLYOZÁSI KÉSZSÉGEKET A GYEREKEKNEK?

Amikor dühös leszek, mindent megteszek, hogy megmutassam a lányomnak a megfelelő módját a dühöm kezelésének. Ez magában foglalja a megnyugtató eszközök és technikák használatát, mint például a mély lélegzetvétel, a visszaszámlálás 10-től, a bocsánatkérés, ha szükséges, és az érzéseimről való beszélgetés, ha helyénvaló.

Közel sem vagyok tökéletes – de megteszek minden tőlem telhetőt, mint minden más szülő (vagy tanár). És az sem számít, hogy sok évet töltöttem az egyetemet, hogy megszerezzem a diplomámat, és pszichológiából doktoráljak.

Az sem számít, hogy több mint 25 éves tapasztalattal rendelkezem a tanítás, az önképzés és a gyermekekkel való foglalkozás terén – még mindig sok hibát követek el. Elvégre én is ember vagyok.

A különbség az, hogy ezeket a hibákat arra használom, hogy megtanuljam, hogyan csináljam jobban a következő alkalommal. Más szóval, a hibáim arra tanítanak, hogyan legyek jobb szülő, tanár (és coach) és ember minden nap.

A legjobb, amit tehetsz, hogy nyugodt maradsz, és modellezed azokat az önszabályozási készségeket, amelyeket remélsz, hogy a gyermekeid használnak, és ez segíteni fog a gyermekeidnek megtanulni a társas szabályozást. És ne feledd, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy tervezted, és elrontod, az sem baj. Hogyan fognak a gyerekek tanulni a hibáikból, ha nem mutatjuk meg nekik, hogy hogyan tudnak?

A legfontosabb dolog, amit megtaníthatunk a gyerekeknek, hogy bocsánatot kérünk, kommunikálunk, és megteszünk mindent, hogy nyugodtak, kedvesek, empatikusak és tisztelettudóak legyünk egymással. Ha megosztom velük, hol rontottam el, mit tehetek a hiba kijavításáért, ha van ilyen, és hogyan tervezem, hogy legközelebb jobban fogom csinálni, ez az én receptem arra, hogy túljussak ezeken a kihívásokkal teli időszakokon.

De persze ez nem mindig lehetséges. Így hát egyszerűen csak megtesszük a tőlünk telhető legjobbat minden pillanatban.

2. EGÉSZSÉGES, KIEGYENSÚLYOZOTT TÁPLÁLKOZÁS

A megfelelő, egészséges táplálkozás az egyik olyan tényező, amely segíthet csökkenteni a stresszt és a szorongást a zaklatottság és a túlterheltség idején. A kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás a vércukorszintet is szabályozhatja, ami segíthet szabályozni vagy kontrollálni az érzelmeinket.

A gyerekek egészséges, kiegyensúlyozott táplálkozásának tehát elsődleges önszabályozási stratégiának kell lennie otthon és az osztályteremben.

Amikor a lányom feldúlt, gyakran mondom: „Úgy tűnik, enned kéne valamit”. És legtöbbször – attól függően, hogy mennyire éhes – nem tiltakozik. És ahelyett, hogy továbbra is dühösen kifakadna, hagyja, hogy segítsek neki találni valami ennivalót.

3. BIZTOSÍTSD, HOGY A GYEREKEK – KÜLÖNÖSEN A KISGYERMEKEK ÉS A TIZENÉVESEK – ELEGET ALUDJANAK

Ha segítünk a gyerekeknek egészséges alvási szokásokat kialakítani és biztosítani a szükséges pihenést, az nagyszerű módja annak, hogy a gyerekek stresszhelyzetben is nyugodtak, higgadtak és összeszedettek maradjanak. Az elegendő pihenés szükségessége miatt az egyik legfontosabb dolog, amit tehetünk, hogy biztosítjuk, hogy gyermekeink elegendő mennyiségű alváshoz jussanak.

Tapasztalatom szerint a napi ritmus kialakítása a legjobb és legegyszerűbb módja annak, hogy a gyerekek elegendő pihenést kapjanak éjszaka és a 24 órás nap folyamán. Az alábbi részben további információkat találsz a napi és heti ritmus kialakításáról, hogy segítsd gyermekeidet abban, hogy megkapják az alvást és a pihenőidőt, amire nagy szükségük van.

MENNYI ALVÁSRA VAN SZÜKSÉGÜK A GYEREKEKNEK ÉLETKOR SZERINT?

A kisgyermekeknek és a tizenéveseknek általában több alvásra van szükségük, mint a többieknek. Agyuk és testük annyira elfoglalt a fejlődéssel ezekben a kritikus növekedési időszakokban, hogy szükségük van egy kis plusz időre a pihenéshez és a regenerálódáshoz. Szerencsére a délutáni alvás csodákra képes, ha sikerül rávenned őket.

Az is fontos, hogy mi – szülők, tanárok és gondozók – minden este elegendő pihenést és sok alvást kapjunk. Ne feledjük, a gyerekek mindent figyelnek és tanulnak mindabból, amit csinálunk. Tanítsuk meg gyermekeinket arra, hogyan vigyázzanak magukra, és hogyan pihenjék ki magukat úgy, hogy mi magunk is ezt tesszük – és ők is megtanulják majd követni a példánkat.

4. TEREMTSÜNK STRUKTÚRÁT ÉS KÖVETKEZETESSÉGET A NAPI ÉS HETI RITMUS SEGÍTSÉGÉVEL

A ritmus egyetemes törvényének felhasználása a napi és heti rutin kialakításához nagyszerű módja annak, hogy megteremtsük a szükséges struktúrát és következetességet, amely segít a gyermekeknek megtanulni az önszabályozást és nyugodtabb, boldogabb életet élni.

Az egyértelmű szabályok és a következetes napi rutin követése nemcsak abban segíthet, hogy a gyerekek megkapják a szükséges alvást, hanem csökkentheti a hisztiket és a kirohanásokat, és olyan erős alapot teremthet, amely az egész családot segíti a boldogulásban.

Ha a gyerekek tudják, hogy mire számíthatnak – és mi mit várunk el tőlük -, akkor kevésbé lesznek idegesek az átmenetek során. Az is kevésbé valószínű, hogy összeomlanak vagy dühöngenek, ha tudják, mi következik. A kiszámíthatóság csökkenti a stresszt.

A napi és heti ritmus kialakítása és az olyan eszközök, mint a vizuális rutinkártyák használata segít a gyerekeknek abban, hogy tudják, mire számíthatnak a mindennapi életükben, így csökkentve a szorongást, amikor eljön az átmenet ideje.

5. VILÁGOS SZABÁLYOK FELÁLLÍTÁSA LOGIKUS KÖVETKEZMÉNYEKKEL OTTHON ÉS AZ OSZTÁLYTEREMBEN

Az egyértelmű szabályok, amelyek megszegése logikus következményekkel párosul, segíthetnek struktúrát és következetességet teremteni otthon vagy az osztályteremben, ha kedves és egyenes módon érvényesítik őket. A gyerekeknek szükségük van korlátokra ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat, és ha a gyerekek biztonságban érzik magukat, kisebb a valószínűsége a rosszalkodásnak vagy egy érzelmi kirohanásnak.

6. HASZNÁLJUNK VIZUÁLIS RUTIN ÁBRÁT VAGY ELLENŐRZŐ LISTÁT

A vizuális napirend tábla vagy ellenőrzőlista értékes önszabályozó eszköz a kisgyermekektől a tizenévesekig terjedő korosztály számára. Még a felnőttek is hasznosnak találják az ellenőrzőlistát – én biztosan!

Tegyél vizuális rutinkártyákat egy vizuális rutin táblára, vagy használj egy nyomtatható ellenőrzőlistát, hogy a gyerekek tudják, mire számíthatnak, a feladatnál maradjanak, elvégezzék a házimunkát és a házi feladatot, tervezzenek olyan tevékenységeket, amelyeket élveznek, és az átmeneteket sokkal könnyebben kezelhessék.

7. A FELESLEGES IGÉNYBEVÉTEL CSÖKKENTÉSE

Biztosítsuk, hogy a gyermekek időbeosztása ne legyen túlterhelt. A túl sok felelősség vagy tanórán kívüli tevékenység a nap folyamán növelheti a stresszt és csökkentheti a gyermekek önszabályozó képességét.

8. TÖLTSÜNK IDŐT A TERMÉSZETBEN

A természetben eltöltött idő remek módja annak, hogy lecsendesítsük a mentális nyüzsgést, csökkentsük a stresszt, megnyugtassuk a túlterhelt gyermeket, és kapcsolatot teremtsünk a természeti világgal. És ez egy olyan önszabályozási gyakorlat, amely már az ókor óta létezik.

HOGYAN SEGÍT A TERMÉSZETBEN TÖLTÖTT IDŐ A GYEREKEKNEK (ÉS A FELNŐTTEKNEK) AZ ÖNSZABÁLYOZÁSBAN?

Az ősi földközpontú kultúrák régóta tisztelték a természeti világot, és ünnepelték a természet évszakos ritmusait, például a téli napfordulót és a tavaszi napéjegyenlőséget. A természetben elmerülve a szabadban eltöltött idő jótékony hatását egyre több tudományos kutatás bizonyítja.

„…az eredmények azt mutatják, hogy a természeti környezetnek való három perces kitettség már potenciálisan segíthet javítani az impulzusok szabályozásához szükséges önszabályozó képességet. Mivel az erős önszabályozó képesség számos egészségügyi kimenetel szempontjából fontos, az eredményeink ismét hangsúlyozzák a természetnek való kitettség fontosságát a mindennapi életünkben.”

Szerencsére nem kell messzire menned ahhoz, hogy ezt a nyugtató önszabályozási stratégiát alkalmazd a gyerekeknél. A hátsó udvar vagy a terasz is jól működik, de még jobb, ha kimentek a természetbe, ha könnyen el tudtok jutni oda, meg tudjátok ezt valósítani.

A japánok erdőben fürdésnek, Richard Louv N-vitaminnak, Florence Williams pedig Nature Fixnek hívja ezt. De bárhogy is nevezzük, a legtöbben tudjuk és megtapasztaltuk már, hogy a természetben töltött idő számtalan pozitív pszichológiai előnnyel jár.

Fiatal korom óta a természetben töltött idő segít csökkenteni a stresszt, javítja a hangulatomat, segít az önszabályozásban és még sok minden másban – és tudom, hogy nem vagyok egyedül. Egyre több kutatási bizonyíték támasztja alá ezeket az állításokat, és még többet is.

9. NAPI TESTMOZGÁSSAL TARTSUK LENDÜLETBEN A TESTÜNKET

Az elegendő alváshoz és az egészséges táplálkozáshoz hasonlóan a napi testmozgás is kulcsfontosságú önszabályozási stratégia a gyerekek számára. Az emberek idegesek lesznek, ha a testük nem kap elég mozgást a nap folyamán. Ez pedig elszabadult indulatokhoz, érzelmi diszregulációhoz és szükségtelen dühkitörésekhez vezethet.

Szerencsére a napi mozgás és a testmozgás segítségével könnyen megelőzhetők az ilyen típusú kirohanások. Tehát tegyünk meg mindent azért, hogy a gyerekek minden nap mozogjanak a szabadban. És ha az idő, a hely vagy a rossz időjárás problémát jelent, próbáljátok ki a gyerekjógát! Ez egy kiváló módja annak, hogy a gyerekek megkapják a szükséges napi testmozgást – és egy másik kiváló nyugtató stratégia.

10. OLVASSUNK GYEREKKÖNYVEKET A GYEREKEKNEK AZ ÉRZELMEKRŐL, A DÜHKEZELÉSRŐL ÉS A FEJLŐDÉSI GONDOLKODÁSMÓDRÓL

Bizonyos könyvek felolvasása a gyerekeknek segíthet megelőzni a kisgyermekek és óvodások dühkitöréseit, és elősegítheti a szociális-érzelmi tanulást az idősebb gyerekek és tizenévesek körében.

Mert ha a gyerekeknek az érzésekről szóló könyveket olvasol, az segít nekik megérteni a saját nagy érzelmeiket, és megtanítja őket az önszabályozásra, hogy többé ne legyenek idegesek, vagy ne törjenek ki a legkisebb provokációra.

És tapasztalataim szerint az érzésekről és érzelmekről, például a dühkezelésről szóló gyerekkönyvek olvasása nem csak azt csökkentheti, hogy a gyerekek hányszor vagy mennyire lesznek idegesek. Hanem segíthet csökkenteni, ha nem is megszüntetni, azt az időtartamot is, amíg a gyerekek feldúltak maradnak.

Ha pedig a gyerekek megértik érzéseiket és érzelmeiket, az megelőzheti a dühkitörések és a kirohanások mennyiségét és súlyosságát, és segíthet nekik megtanulni az önszabályozást.

Más szóval, ha ilyen típusú könyveket olvasol a gyerekeknek, ritkábban idegeskednek, és kevesebb időbe telik, amíg túlteszik magukat a frusztrációjukon, és továbblépnek.

Olvass tehát olyan gyerekkönyveket, amelyek megtanítják őket arra, hogyan értsék meg az érzéseiket, hogyan kezeljék a dühüket, és más fontos leckéket, amelyek segítenek nekik abban, hogy stresszes helyzetekben is nyugodtak maradjanak.

11. JÁTSZUNK SZOCIÁLIS ÉRZELMI TANULÁSI JÁTÉKOKAT

Egy másik nagyszerű módja a „megelőzésnek a mentés előtt”, ha szociális-érzelmi fejlesztő tanulási játékokat játszunk a gyerekekkel a kisgyermekektől a tizenévesekig.

Az érzésekről és érzelmekről szóló könyvek olvasásához hasonlóan ezek is segíthetnek a gyerekeknek megtanulni, hogyan kell megnyugodni és önszabályozni, amikor az élet nehézzé válik.

12. TÁMOGASD ÉS BÁTORÍTSD AZ ERŐFESZÍTÉSEIKET

A felnőtté válás kihívást jelent. Add meg a gyerekeknek azt az útmutatást, visszajelzést, szeretetteljes támogatást és bátorítást, amire szükségük van ahhoz, hogy érezzék, hogy értékelik és megértik őket, miközben megtanulják az önszabályozást, fejlesztik az önszabályozási készségeiket, és érett felnőtté válnak.

13. MINDIG EMPÁTIÁVAL KEZDJÜK: ELŐSZÖR AZ ÉRZÉSEKET ÉS ÉRZELMEKET VALIDÁLJUK!

Az egyik legjobb dolog, amit bárki megtehet egy másik emberért – legyen az kisgyermek, gyermek vagy felnőtt -, hogy validálja az érzéseit és érzelmeit.

Minden tőlünk telhetőt megtenni azért, hogy megtudjuk, hogyan érez valaki, és kifejezzük megértésünket és empátiánkat a helyzetével kapcsolatban – függetlenül a véleményünktől -, ez a szülő, tanár vagy gondozó legnagyobb hivatása. És a legnagyobb kihívást jelentő kötelesség.

A legtöbb hisztit és érzelmi kiborulást az okozza – vagy fokozza -, amikor nem érezzük, hogy megértettek minket. A legtöbb kisgyerek (és tizenéves) pedig hírhedt arról, hogy azt hiszi, nem tudjuk, mit akar, és kifakad, hogy érvényesítse az akaratát.

Emiatt bizonyos helyzetekben rendkívül nehéz higgadtnak, nyugodtnak és összeszedettnek maradni, és gyakran az ítéleteink, véleményeink, elfogultságaink és rossz szokásaink is útban vannak.

Van tehát egy egyszerű receptem azokra a kijelentésekre és mondatokra, amelyeket „ilyen” helyzetekben használok.

HOGYAN MUTASSUNK EMPÁTIÁT ÉS HOGYAN VALIDÁLJUK AZ ÉRZÉSEKET A SZORONGÁS PILLANATAIBAN

A legjobb módja az empátia kimutatásának és az érzések validálásának, amikor a gyerekek az összeomlás szélén állnak, az, hogy először is elmondjuk nekik, vagy megismételjük nekik, hogy mit akarnak – vagy hogy mi az, amit úgy tűnik, hogy akarnak, amire szükségük van, vagy amit éreznek.

Ezután mondjuk el nekik, hogy miért nem kaphatják meg most azt, amit akarnak. Végül pedig kössünk kompromisszumot, és ígérem, sokkal könnyebb lesz rávenni a gyerekeket arra, hogy megtegyék, amire kérjük őket.

Például: „Látom, hogy feldúlt vagy, és nem akarsz most elmenni a játszótérről, de el kell mennünk a húgodért, úgyhogy mi lenne, ha holnap visszajönnénk?”.

De mindig, és úgy értem, MINDIG – kezdd empátiával, azzal, hogy validálod azt, amit hallasz, hogy mondanak vagy kifejeznek – EZ LEGYEN AZ ELSŐ. A véleményed, az ítélkezésed, a rendfenntartásod és az érzelmi reakcióid csak még idegesebbé és irracionálisabbá teszik őket.

A gyerekek (és a felnőttek) gyakran még idegesebbek, ha nem érzik, hogy meghallgatják őket. Ezért érd el, hogy meghallgatottnak és megértettnek érezzék magukat, mielőtt bármi mást tennél.

A következő szakaszban található egyszerű kijelentések csodákra képesek, de használd a figyelmes füledet, és csak azt ismételd meg, amit hallasz a gyerektől – vagy amit szerinted akar, ha nem tudja szavakkal elmondani neked.

Más szóval, validáld az érzelmeit ahelyett, hogy arra kényszerítenéd őt, hogy azt tegye, amit te szeretnél, megmondanád neki, mit gondolsz a helyzetről, vagy megpróbálnád megoldani azt. Először az érzéseit validáld; később segíthetsz neki megoldani a problémát, fegyelmezheted őt, vagy megmondhatod neki a tettei logikus következményeit.

EGYSZERŰ KIJELENTÉSEK AZ ÉRZÉSEK ÉS ÉRZELMEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉRE:

• „Mi történik most?”
• „Hallom, hogy ezt mondod” vagy „úgy tűnik, hogy ezt akarod” (ismételd meg, amit hallasz, a pontos szavait használva, vagy azt, amit látszólag akarnak, ha nem tudják megmondani neked). Ezután kérdezd meg: „Jól értettem?”.
• „Úgy hangzik, úgy tűnik, vagy úgy hallom, hogy (ideges, frusztrált, dühös, szomorú stb.) vagy. Akarsz erről beszélni velem, vagy szükséged van egy kis térre?”.

14. ÖSZTÖNÖZD A GYEREKEKET A JÓGÁZÁSRA

A jóga egy ősi spirituális gyakorlat, amely számos más előnye mellett segíthet a gyerekeknek (és a felnőtteknek) megtanulni az önszabályozást. Nemcsak az ászanáknak nevezett testtartások segíthetnek megnyugodni és összpontosítani a stresszes pillanatokban, hanem maga a jóga gyakorlása is az önszabályozástól az önmegvalósításig vezet a rendszeres gyakorlással.

A meditációhoz hasonlóan, amikor a jógamatracon találkozunk a nagybetűs „É” énünkkel, nincs hová elbújni, és elkezdjük tisztábban látni a zaklatottságunkat, és ezáltal önmagunkat is. És ha ily módon tanúi leszünk önmagunknak, az mélyreható személyes és spirituális átalakuláshoz vezethet.

15. TANÍTSUK MEG A GYEREKEKET MEDITÁLNI

A meditáció egyik célja, akárcsak a jógának, az elme megnyugtatása és stabilizálása. Mindkét gyakorlat kiváló önszabályozási stratégia, amely segít a gyerekeknek abban, hogy stresszes pillanatokban nyugodtak maradjanak, megbirkózzanak a nagy érzelmekkel, és alkalmazkodjanak a kihívást jelentő helyzetekhez ahelyett, hogy negatívan reagálnának az élet eseményeire és történéseire.

És bár hatókörük és gyakorlatuk nagyon különböző, a jóga és a meditáció végső soron ugyanahhoz a célhoz vezet – az Én megvalósításához.

A meditáció a különböző korú gyermekek számára másképp néz ki. Néhány gyermek nem tud sokáig mozdulatlanul ülni, ami nem baj. Mutass példát azzal, hogy te magad is elkezdesz meditálni.

HOGYAN TANÍTHATOD MEG A GYEREKEKET MEDITÁLNI?

A legfontosabb dolog, amit tehetsz, hogy segíts a gyerekeknek megtanulni meditálni, hogy kialakítod a meditálás szokását, és a gyerekek napi ritmusának vagy rutinjának részévé teszed.

Az is hasznos lehet, ha elmagyarázod a gyerekek életkorától függően, hogy milyen előnyökkel jár, ha egy pillanatra leülsz, hogy megnyugtasd az elmédet. Használj példákat az életedből és a saját meditációs gyakorlatodból, ha van ilyen, amit meg tudsz osztani.

A gyerekek rövid gyakorlatokkal, például mély légzéssel és nagy hasi légzéssel kezdhetik el a gyakorlást. Végezetül pedig kérjük meg a gyerekeket, hogy először csak egy-két percig meditáljanak – már ha kibírják ennyi ideig!

Tegyük szórakoztatóvá számukra, hogy megnyugodjanak és nyugodtan üljenek. Kérd meg őket, hogy kezdjenek egy egyenes, de kényelmes ülőhelyzetben, csukják be a szemüket, és koncentráljanak a légzésükre, lassan ki-be járatva az orrukon keresztül.

Néhány gyermeknek eleinte nehezére esik néhány másodpercnél tovább ülni. Ezért is hívják ezt meditációs gyakorlatnak. A gyakorlással megtanulnak hosszabb ideig ülni, és egyre nyugodtabbak és koncentráltabbak lesznek. Bátorítsd gyermekeidet, hogy naponta gyakoroljanak; ígérem, fejlődni fognak!

16. JELÖLJÜNK KI EGY TERÜLETET, AHOL MEGNYUGODHATUNK ÉS RENDBEJÖHETÜNK

A kijelölt megnyugvási terület vagy sarok, az újrakezdés helye, illetve az időkéréses pad vagy szék egy másik alapvető önszabályozási stratégia a gyerekek számára.

Hozzunk létre tehát egy biztonságos, kényelmes helyet otthon vagy az osztályteremben, ahová a gyerekek bármikor visszavonulhatnak, ha szükségük van egy pillanatra, hogy megnyugodjanak.

Ha lehetséges, alakítsunk ki egy belső és egy külső teret, és hagyjuk, hogy a gyermek kiválaszthassa, melyik helyet használja a megnyugváshoz, hogy a nehéz pillanatokban lenyugodjon.

Ez lehet egy egyszerű ülőalkalmatosság, vagy megtölthetjük a helyet párnákkal, plüssállatokkal, az érzelmekről és a dühkezelésről szóló könyvekkel, egy súlyozott takaróval vagy bármi mással, ami segít a gyermekeknek megnyugodni a zaklatottság pillanataiban.

Nálunk a lányom kényelmes zugát használjuk, amelyet olvasósaroknak is használ. És amikor épp egy ilyen pillanata van, nyugodtan mondom neki: „Úgy tűnik, szükséged van néhány percre, hogy megnyugodj. Szeretnél a kuckódba menni, vagy inkább ki?

Általában nem válaszol, és inkább elvonul a nyugodt sarokba – vagy ki a szabadba, hogy lehűtse magát. De ha veszekszik, nem vitatkozom vele, és nem mondok semmit válaszul, csak annyit: „Ahogy mondtam, miért nem szánsz rá egy percet, hogy megnyugodj”.

Ha ezt megtette, adok neki néhány percet, hogy megnyugodjon, mielőtt odamegyek hozzá, és validálom az érzéseit, mielőtt bármi mást mondanék. Ezután megkérdezem, hogy szeretne-e beszélni róla, vagy inkább egyedül szeretne maradni, és így tovább.

17. KÍNÁLJUNK NYUGTATÓ ESZKÖZÖKET ÉS SZENZOROS JÁTÉKOKAT

Egy másik egyszerű módja annak, hogy segítsünk a gyerekeknek megnyugodni, amikor frusztráltak vagy idegesek, ha nyugtató eszközöket és játékokat adunk nekik.

Az érzékszervi játékok, például a fidget spinnerek, az érzékszervi palackok, a zen-kertek és más nyugtató játékok gyerekeknek nagyszerű módja annak, hogy segítsenek nekik megnyugodni, amikor feldúltak vagy túlterheltek.

És ha a gyerekek már megnyugodtak, a legtöbb érzékszervi játék kiváló eszköz arra, hogy a gyerekek koncentrálni tudjanak és megtanuljanak meditálni.

18. ÁLLÍTSUNK ÖSSZE EGY NYUGALOM-DOBOZT

Miután készítettünk vagy vásároltunk néhány nyugtató játékot, készítsünk egy nyugtató dobozt, tárolót vagy polcot, amelyben a gyerekek néhány kedvenc nyugtató játékát helyezzük el. Ezután helyezzük el a nyugodt terület közelében, vagy olyan helyen, ahol a gyerekek könnyen hozzáférhetnek, amikor csak egy kis időre van szükségük a megnyugváshoz vagy az újrainduláshoz.

19. SEGÍTSÜNK A GYEREKEKNEK A POZITÍV ÖNBESZÉD KIALAKÍTÁSÁBAN

A pozitív önbeszéd fejlesztése kihívást jelent a képernyőidő és a közösségi média használatának növekedésével. De szerencsére az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy segítsük gyermekeinket abban, hogy pozitívan beszéljenek önmagukról és önmagukhoz, az, hogy mi magunk is ezt modellezzük.

Ezért kérlek, figyelj arra, hogy mit mondasz magadról a gyermekeid előtt. Az ő növekvő és fejlődő önbecsülésük könnyen sérül, és nincs szükségük arra, hogy olyan dolgokat halljanak, mint: „Fúj, ebben kövérnek nézek ki” vagy „Nem tudom megcsinálni”.

Meg fogják tanulni, hogy negatívan beszéljenek magukról, ha csak negatívumot hallanak. Monkey see-monkey does, monkey hears-monkey says. Szóval tegyél meg mindent, hogy pozitívan beszélj magadról, légy verbális Jedi-mester, és fogadok, hogy a gyerekeid is megtanulják majd ugyanezt.

És ha valaha is azon kapod magad, hogy verbálisan szidalmazod vagy megszégyeníted magadat vagy a gyermekeidet, tegyél meg mindent, hogy azonnal korrigáld azt egy pozitív kijelentéssel vagy egy bocsánatkéréssel, ha lehetséges. Mindannyian követünk el hibákat és esünk el, a gyermekeink szemében az számít, hogyan állunk újra talpra, és ez jelenti a különbséget.

Egy másik nagyszerű módja annak, hogy segítsük a gyerekeket a pozitív önbeszéd kialakításában, a pozitív megerősítések és az inspiráló szavak és mondatok.

20. KORLÁTOZZUK A KÉPERNYŐ ELŐTT TÖLTÖTT IDŐT

Több oka is van annak, hogy jobb távol tartani a gyerekeket a túlzott képernyőhasználattól (televízió, számítógép, táblagép és okostelefon), még akkor is, ha ezek használata egyre nő. Az önszabályozás képessége pedig csak az egyik.

Egy kutatás során megállapították, hogy a képernyőt sokat használók szignifikánsan rosszabb érzelemszabályozást, csökkent feladatvégző képességet, alacsonyabb kíváncsiságot, alacsonyabb önkontrollt, magasabb szorongást és depressziós tüneteket mutattak.

Az eredmények azt mutatták, hogy a gyermek négyéves korában a képernyő előtt töltött idő közvetlenül, pozitívan és szignifikánsan összefüggött a diszregulációval, és negatívan összefüggött a matematika és az írás-olvasás eredményeivel nyolcéves korban.

Szülőként és kisgyermeknevelőként szerzett tapasztalataim szerint a tévében látott erőszak, a videojátékok vagy a képernyő előtt órákig kuporogva ücsörgés senkinek sem segít abban, hogy stresszhelyzetben megőrizze a hidegvérét.

Ehelyett azt vettem észre – és tudom, hogy nem vagyok egyedül -, hogy a fokozott képernyőhasználat inkább súlyosbítja a stressz és a működési zavarok tüneteit otthon és az osztályteremben. És tudom, hogy nem vagyok egyedül.

21. SZABÁLYOZÁSI ZÓNÁK

A Zones of Regulation (A szabályozás zónái) egy Leah Kuypers által kidolgozott tanterv, amely segít a tanulóknak abban, hogy készségeket szerezzenek cselekedeteik tudatos szabályozására, ami fokozott kontrollhoz és problémamegoldó képességhez vezet. A kognitív viselkedési megközelítést alkalmazva a tanterv tanulási tevékenységeit úgy tervezték, hogy segítsenek a tanulóknak felismerni, mikor vannak különböző, „zónáknak” nevezett állapotokban, ahol a négy zóna mindegyikét más-más szín képviseli.

A Szabályozási zónák tanterv mindenkinek szól, aki olyan tanulókkal dolgozik, akik küzdenek az önszabályozással. Ide tartozhatnak a speciális és a normál oktatásban tanító tanárok, foglalkozásterapeuták, logopédusok, pszichológusok, tanácsadók, viselkedésterapeuták, szociális munkások és szülők. A tantervhez pedig poszterek és egyéb eszközök is tartoznak, amelyeket a tananyaggal együtt használhatunk, hogy segítsünk a gyerekeknek megtanulni az önszabályozást.

22. HASZNÁLJUNK JUTALMAKAT, POZITÍV MEGERŐSÍTÉST ÉS DICSÉRETET

A gyerekek nagyobb valószínűséggel ismétlik meg azt a viselkedést, amelyet a gondozók jutalmaznak, dicsérnek vagy pozitívan megerősítenek. Tehát, amikor a gyerekek önszabályozó viselkedést tanúsítanak – dicsérjük meg őket szóban, vagy adjunk nekik más megfelelő jutalmat, hogy pozitívan megerősítsük a viselkedésüket.

23. LÉGY KÖVETKEZETES ÉS TARTSD BE A SZAVADAT

A legtöbb gyermek (és felnőtt) számára nincs is annál visszataszítóbb és idegesítőbb, mint a véletlenszerűen betartott szabályok, az átjárható határokkal rendelkező struktúra és az olyan emberek, akik nem gondolják komolyan, amit mondanak.

Azokat a szabályokat, amelyeket nem érvényesítenek, ritkán tartják be, és ha nem tartod be a szavadat, hogyan várhatod el a gyerekeidtől, hogy betartsák? Még a felnőttek is dührohamot kapnak, amikor kiszámíthatatlan körülményekkel és tisztességtelen emberekkel néznek szembe.

Ha tehát azt szeretnéd, hogy a gyermekeid nyugodtak maradjanak és tiszteletben tartsák a szavadat, fontos, hogy következetes határokat szabj. Az egyik módja annak, hogy következetességet teremtsünk a gyermek életében, az, hogy érvényt szerezzünk a megszegett szabályoknak – nem pedig úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna.

A következetesség megteremtésének másik módja, hogy álljuk a szavunkat – és megtesszük, amit ígérünk. A gyerekek sokkal jobban tisztelik a becsületes gondozókat, és sokkal könnyebbnek találják az önszabályozást, ha a szüleik, tanáraik és gondozóik azt gondolják, amit mondanak, és azt mondják, amit gondolnak.

24. MŰVÉSZETTERÁPIA

Az Amerikai Művészetterápiás Egyesület támogatja a művészetekkel való foglalkozást a düh, a depresszió és a szorongás érzéseinek csökkentésére.

Gyakran ragaszkodunk olyan negatív érzelmekhez, mint a félelem és a szomorúság, amelyek stresszt és szorongást okozhatnak. A kutatások azonban azt mutatják, hogy a művészetterápia segíthet abban, hogy felismerjük ezeket a nehéz, megrekedt érzelmeket.

Amint tudatosítjuk magunkban ezeket a kihívást jelentő érzéseket, a művészetterápia segíthet feldolgozni és végül integrálni őket.

A művészetterápia a szülőknek, tanároknak és más gondozóknak is segíthet abban, hogy a rajzokon és művészi alkotásokon keresztül betekintést nyerjenek a gyermek gondolataiba és érzéseibe.

A művészeti tevékenységekkel való foglalkozás bizonyítottan javítja a kognitív funkciókat, növeli az önismeretet, és segít a gyermekeknek (és felnőtteknek) megtanulni érzelmeik szabályozását.

Azok a gyerekek, akik rendszeresen részt vesznek a művészeti tevékenységekben, kifinomultabb szociális készségeket mutatnak, mint például a megosztás, az empátia és az együttműködés. Emellett csökken a szorongás, a félénkség és az agresszív viselkedés.

Tanulmányok azt is kimutatták, hogy a művészeti alkotás serkenti a jó közérzetet kiváltó neurotranszmitter, a dopamin felszabadulását.

A megnövekedett dopaminszint hasznos, amikor a szorongás magas, vagy a depresszió lehangol. Amikor ugyanis dopamin szabadul fel, stimulálja az agyunkban lévő örömreceptorokat, így boldogabbnak érezzük magunkat.

Bátorítsuk tehát a gyerekeket a kézművességre, hogy a túlterheltség vagy a stressz idején jól érezzék magukat, megtanulják az önszabályozást, és erősítsük az érzelmi intelligenciát.

25. ÉLVEZZÜK A HÁLAADÁSSAL KAPCSOLATOS TEVÉKENYSÉGEKET, KÉZMŰVES FOGLALKOZÁSOKAT ÉS JÁTÉKOKAT

Akár hiszed, akár nem, a hálás gyerekek általában nyugodt gyerekek. Amikor hálásak vagyunk azért, amink van, nehéz felháborodni azon, amink nincs.

A hála bőséget eredményez. Ha hálásak vagyunk, többet kapunk abból, amiért hálásak vagyunk, és így örömtelibb és teljesebb életet élünk.

NYUGTATÓ STRATÉGIÁK, AMELYEK SEGÍTENEK A GYERMEKEKNEK MEGTANULNI AZ ÖNSZABÁLYOZÁST

Ha a gyerekek tudják, hogyan kell önszabályozni, akkor megfelelően tudják kezelni az életeseményekre és kihívásokra adott érzelmi reakcióikat. Az önszabályozási nehézségek gyakoribbak a fiatalabb gyermekek és az LD-ben, ADHD-ban, autizmusban stb. szenvedő gyermekek körében.

Az önszabályozási készségek hiánya szociális-érzelmi, viselkedési és tanulmányi kihívásokhoz vezethet. A megküzdés és az alkalmazkodás megtanulása olyan agyi alapú szociális-érzelmi készség, amely a gyermekeknél gyakorlással fejlődik.

Azok a gyermekek, akik képesek az önszabályozásra, nagyobb valószínűséggel érnek el sikereket. A büntetés és a gyógyszeres kezelés pillanatnyilag csökkentheti a kihívást jelentő viselkedést, de nem tudja megtanítani a gyermekeknek a stressz kezeléséhez szükséges készségeket, és hogy idővel megtanulják az önszabályozást.

Segíts a gyerekeknek megnyugodni, ha idegesek, frusztráltak, dühösek, szoronganak, szomorúak, félnek vagy túlterheltek, az önszabályozási stratégiák és a gyerekeknek szóló szociális-érzelmi tanulási források listájával.”

 

Az eredeti cikket itt tudod elolvasni!