Agyturbó – a szelíd fejlesztés

Mit érhetünk el neurofeedback terápiával?

Ha szülőként azzal szembesül az ember, hogy a gyereke nem fejlődik tökéletesen, nem tud koncentrálni, viselkedészavarai vannak, nem alakul ki a feladattudata, kétféle utat szokás választani. Az egyik az, hogy homokba dugjuk a fejünket és azt gondoljuk, hogy ez majd elmúlik, majd utoléri magát a kölyök, a másik szülői magatartás pedig az, amikor folyamatosan megoldást, új lehetőségeket keresünk arra a problémára, amellyel éppen küzdünk. Mondanunk sem kell, hogy értelemszerűen ez a célravezetőbb és ésszerűbb megoldás, hiszen ha időben elcsípjük a dolgot, könnyebben érhetünk el sikereket. Aki figyelemzavaros gyereket nevel, az már talán olvasott is a neurofeedback terápiáról, amelynek használatával komoly javulás, fejlődés érhető el, még nehezebb eseteknél is.

A neurofeedback módszer hatékonyságára orvosi kísérletek során bukkantak rá a kutatók: állítólag 1963-ban Dr. Barry Sterman macskákon végzett kísérleteket, és egy bizonyos frekvenciát jutalmazott náluk. A tréningezett, kísérleti cicusok bekerültek egy NASA-felmérésbe is, és itt sokkal jobb eredményeket produkáltak, mint a korábban nem kezelt állatok. Ezután természetesen számos kutatás alapozta meg a mai, szélesebb körben elterjedt módszer használatát, amely egy noninvazív, fájdalommentes eljárás. Célja, hogy a különböző frekvenciatartományokban az agyhullámok optimális amplitúdóval legyenek jelen. Attól függően, hogy milyen probléma áll fenn, az agyhullám-mintázat eltérő, jellegzetes képet mutat. Az egyes hullámok amplitúdóját csökkentjük, illetve növeljük szükség szerint addig, amíg a kívánt tartományba kerülnek, és a probléma jelentősen javul, illetve megszűnik. Az agy végül megtanulja, tartósan fenntartja ezt a korrigált működést. Magyarországon is immár 10 éve elérhető a neurofeedback terápia, amely az agyhullámok tréningezése segítségével sikeresen tudja fejleszteni az idegrendszeri éretlenséget, a figyelemzavart, segít kiegyensúlyozottabbá tenni a gyermekek viselkedését hiperaktivitás, szorongás, alvászavarok esetén, és hatásos terápia lehet diagnosztizált ADHD, vagy autizmus kezelésében is.

A módszer természetesen felnőttek számára is elérhető, de amiért mi írunk róla az az, hogy végre egy olyan dolog, amelyet a legizgágább gyerek is szívesen kipróbál.

Nincs más teendőjük ugyanis, mint kényelmesen helyet foglalni egy képernyő előtt, és azt csinálni, amit valószínűleg úgyis a legjobban szeretnek: filmeket nézni vagy számítógépes játékot játszani. Ha tudják összpontosítani a figyelmüket, élvezetes lesz a film vagy a játék,ha nem, akkor bizony zizegni fog a kép, lemaradhatnak a filmben a kedvenc jelenetükről és a játékban sem lesz sikerélmény. 4-5 éves kortól kezdődően már hatékonyan lehet használni a terápiát, mindenképpen fontos, hogy azért 30 percre megülni képes gyermek legyen a kis páciens.

Hogy még többet eláruljunk nektek erről a különleges módszerről, Kis Katát kérdeztük, aki kezdő gyógypedagógusként találkozott először a módszerrel, és immár évek óta sikerrel foglalkozik gyermekekkel.

A NeuroFree Program  minden szülő és gyerek jelentkezését várja, aki szívesen próbálná ki ezt a módszert és ismerne meg egy kedves, lelkes és gyermekek fejlesztésében tapasztalt trénert. Kata mesél nekünk.

Hogy találkoztál először a módszerrel? Mi motivált abban, hogy megismerkedj vele?

Kezdő gyógypedagógusként egy autista kisfiú fejlesztésében segédkeztem. Volt szerencsém szinte minden színtéren részt venni az életében, így az otthonukban is. itt ismertem meg a bátyját, akinek neurotipikus fejlődése ellenére problémái voltak a figyelemmel, koncentrációval, olykor az impulzuskontroll is túl nagy feladatnak bizonyult számára.

Az édesanya, aki mindkét gyermekének fáradhatatlanul igyekezett megtalálni a fejlődésüket leghatékonyabban támogató módszereket, bukkant a neurofeedbackre. Lehetőséget  kaptam, hogy a nagyobb fiút is én kísérjem a tréningekre, így bepillantást nyertem azok menetébe, s a rendkívül készséges gyöngyösi szakember által az elmélet lényegi elemeibe is. Óriási ajándékként tekintettem minderre, mert úgy éreztem, végre elérhetek olyan helyekre, feltárhatok, és segíthetek megoldani olyan problémákat, amiknek gyökere eddig rejtve maradt, elérhetetlennek bizonyult. A szüleim támogatásával elvégeztem a szükséges képzést, és megvehettem az első készüléket.

Sok mindenkinek ajánlják hivatalosan, kinél lehet vele leginkább, legkönnyebben eredményt elérni? 

Tapasztalatom szerint némi fenntartással közelítünk az olyan módszerekre, melyek gyakorlatilag minden problémára megoldást kínálnak. Azonban ez esetben mégis van létjogosultsága annak, amit az ajánlások ígérnek. Azért lehet ez így, mert gyakorlatilag valóban minden kardinális dolgot az agyunk irányít. Ezen szervünk diszharmonikus működése felelős következésképp problémáink jelentős hányadáért is. A kulcs a személyre szabottság, és a rendszerszemléletű megközelítés.

A hozzám járó kliensek körülbelül háromnegyede a 4-12 éves korosztályból kerül ki. Túlnyomó többségüknek a figyelem, koncentráció terelése, fenntartása okoz gondot. A leglátványosabb változást velük lehet elérni, hiszen a szubjektív személyes, illetve szűkebb környezet által adott visszajelzésen túl objektív értékelési, osztályozási rendszerek is jelzik a fejlődést. Fontos megjegyeznem azonban, hogy igen ritkán áll önmagában egy – egy tünet, így a protokoll tervezésekor priorizálnunk kell. Sajnos sok esetben társul erős szorongás. Ennek az összes lehetséges módszerrel való célzása minden esetben elsőbbséget élvez.

Egyre többen keresnek meg ADHD diagnózissal, vagy annak gyanújával. A tünetek és azok intenzitása rendkívül változatos képet mutat, így a legfontosabb megtalálni a vezető tünetet. Annak mérséklődése a következményes vagy kompenzációs viselkedési elemekre is látványosan jó hatással van.

A kognitív teljesítőképesség javulásán túl legtöbbször az impulzuskontroll javulásáról kapok viszonylag hamar visszajelzést, valamint már kevés tréningszám után szinte mindenki az alvás minőségének stabilan pozitív változásáról számol be. Alapvetően higgadtabbak, nyugodtabbak, koncentráltabbak lesznek a kis (és nagy) delikvensek.

Hogy közelíted meg a módszerrel a gyerekeket? 

Nem állítom, hogy ne lettek volna már izzasztó helyzetek határozott ellenállás miatt. De azt igen, hogy eddig egyetlen próbálkozásunk sem maradt eredménytelen a tekintetben, hogy meg tudjam győzni az opponálót, csakis kellemes, akár izgalmas, pozitív élményben lehet része.

Mennyire kell, hogy a gyerek kooperatív legyen? Ha ellenáll, akkor is tudsz vele dolgozni?

Csak akkor vállalom a tréningezést, ha sikerül elnyernem a gyermek bizalmát. Semmiképp nem tartom célravezetőnek, ha bármilyen segítő, támogató módszert rá kell erőszakolni arra, akin segíteni szeretnénk. Úgy gondolom, akkor lehetünk igazán sikeresek, ha meg tudjuk győzni, hogy számára kellemes, amit kínálunk. A nagyobbak sokszor igénylik a tudományos magyarázatot is. Ha megfelelően tálaljuk, duplán motiválttá tehetjük a résztvevőt, hiszen a szórakoztató monitornézésen túl az eredmények, saját fejlődése is érdekelni fogja. Itt is az egyes személyekre való teljes odafigyelésben találtam meg a kulcsot. Mindenkihez van valahol, úgy hiszem.

Hogy működik a módszer, mit képzeljen el a laikus?

A tudományos magyarázatok sokszor valóban kevéssé kézzelfoghatóak. Nekem mindig az a furcsa konstelláció jut eszembe, hogy annak idején közel egyidőben ismerkedtem meg ezzel a módszerrel, az alkalmazott viselkedésanalízissel, és – elnézést, hogy ide sorolom, a legkevésbé sem bántó, inkább egyértelműsítő szándékkal – a kutyakiképzéssel. Egyik reggel arra ébredtem, hogy tulajdonképpen én ugyanazt csinálom három különböző platformon, csak egyik esetben gyerekek, másikban neuronok, míg harmadikban a kutyák a célcsoport. Talán azért, mert mindnyájan még kellően tisztán, világos elvek szerint működnek. Ha a kívánt viselkedést megerősítem, a nem kívánt pedig negatív visszajelzést kap, a kívánt fog egyre többször, majd idővel kizárólag előfordulni.

Ezen a tréningen a gyerekek javára tudjuk fordítani a – megítélésem szerint sok esetben kártékony, de minimum rizikós – digitális világ iránti érdeklődést. A gyakorlatban tulajdonképpen fél óra mesenézés, számítógépes animáció zavartalan futtatása a feladat. Az agy teszi a dolgát. Talán a biciklizés – vesztibuláris (egyensúlyért felelős) rendszer analógia példázza legérzékletesebben, hogyan.

Mennyi idő az átlag, ami alatt már eredményt lehet elérni?

Körülbelül 10 tréning után már érezhető a változás minden esetben, de átlagosan 40-50 tréning szükséges ahhoz, hogy az elért eredmény tartós is maradjon. Vannak, akik évek óta járnak, mert hatványozottabb, és problémamentesebb a gyermek fejlődése ezzel a támogatással.

Mi volt eddig a legnagyobb sikerélményed?

Számos kardinális változást volt szerencsém asszisztálni. Családok élete lett minőségileg más azáltal, hogy a gyermekük hatékonyabb eszköztárral nézhetett szembe a mindennapok kihívásaival, s adott esetben nem a deviáns viselkedéssel volt többé kénytelen megküzdeni.

Kaptam megható köszönő levelet olyantól, aki egy szűk év leforgása alatt rossz tanulóból az osztályelsők közé lépett. Tanúja lehettem, hogyan váltak élhetővé a mindennapok egy autista gyermeket nevelő család számára azáltal, hogy ő képessé vált uralni az impulzusait, s nem kellett attól tartani, hogy kiszámíthatatlanul, esetleg agresszívan lép fel.

Tulajdonképpen erről is van szó. Ez a módszer segít elérhetővé tenni a bennük lévő potenciált.

Van reménytelen eset? 

A több százból eddig két esetben volt a szülő szerint eredménytelen a gyakorlás. Inkább küzdelmesebb esetek vannak erősebb vagy akár többszöri regresszióval, amin a rendületlen gyakorlás és a komplementer tevékenységek folytatása mindig segít átlendülni. A hivatalos állásfoglalás szerint a népesség 80-85 százaléka fogékony a módszerre.