Legyen idő mindig a közös játékra!

Ha az ember aktív a közösségi médiában, néha igazán érdekes dolgokra lehet bukkanni. A minap például az egyik anyukás csoportban az alábbi kérdést tette fel valaki.

„Kedves Szülőtársak! Egy nagy kérdésem van hozzátok:

SZOKTATOK-E JÁTSZANI A GYERMEKETEKKEL?

Szerettek-e velük játszani? Élvezetből játszotok velük, vagy azért, mert az KELL/JÓ a gyermeknek? Szerintetek kell-e velük játszani? Kíváncsi vagyok, mit gondoltok erről…”

Szoktatok-e játszani?

Bevallom, már a kérdést se értettem. Mi az, hogy szoktatok-e játszani a gyereketekkel? Hát lehet olyan, hogy nem? Jó, tudom, persze, hogy lehet, és sajnos van is, de ezt a kérdést egy tudatos szülő-csoportban tette fel valaki, aki kínosan ügyel arra is, hogy milyen anyagból készüljenek a csemete játékai. Innentől kezdve viszont nem értem. Tényleg nem.

Homo ludens

Játszani az egyik legjobb dolog a világon. Szerencsés esetben egész életünkben meg tudjuk őrizni ezt a képességet, legalábbis törekedni kell rá. A Homo ludens fogalma először 1938-ban bukkant fel, egy bizonyos Johan Huizinga holland történész és kulturális teoretikus részéről. Megállapítása szerint „az emberi kultúra a játékban, játékként kezdődik és bontakozik ki.”

Az élet nem mindig egyszerű, de ha képesek vagyunk játszani és játékká fordítani sok mindent, akár a napi nehézségeket is, rettentő sokat segítünk magunknak. Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy amennyire lehet, maradjunk játékosak a saját, néha fárasztó és unalmas tevékenységünk során is.

Szerettek-e a gyerekekkel játszani?

A gyereknevelés csodálatos dolog. Fárasztóan csodálatos. Rengeteg kihívás van benne, mire túl vagyunk az egyiken, megoldódik a következő, már itt is van a legújabb. És ez így megy tovább és tovább. Viszont tuti, hogy az egyik legjobb rész benne igenis az, hogy a gyerekünkkel játszhatunk. Nem csupán azért, mert valamennyire átélhetjük újra a gyerekkorunkat, ráadásul más, sokkal korszerűbb, klasszabb játékszerek kapcsán. Újra főzhetünk a babakonyhában vagy megépíthetjük a vonatpályát. Kipróbálhatunk egy csomó olyan játékot, ami a mi gyerekkorunkban még nem volt. Vagy nem olyan volt. Ez mondjuk már önmagában is elég vonzó.

De akkor hol vagyunk még attól, hogy nézzük a gyerekünk izgalomtól kipirult kis pofiját, amikor felfedez valami új dolgot? A jó játék, de igazából még a rossz is közvetít, tanít valamit. Kicsi gyereknél formákat, színeket, szerialitást. Nagyobbaknál összpontosítást, stratégiát, ízlést. Mi által adhatnánk át jobban ismeretet, tudást a gyerekünknek, mint a közös játékban? Játék közben észrevétlenül surrannak be információk és közben jókedv van, móka, kacagás. No és nem utolsósorban nagy vesszőparipám, a gyerekek szempontjából annyira igényelt kizárólagos figyelem, amikor ők lehetnek a fókuszban. Nem a telefonunk, nem a laptopunk és nem a tévéműsor. Sokat szokás beszélni a szoptatásról, a hordozásról, de véleményem szerint a közös játékélmény legalább annyira a kötődő nevelés része. A gyereked nem fog emlékezni arra, hogy milyen szépen vasaltad ki a ruháját vagy milyen műgonddal választottad ki neki a piacon a bioparadicsomot, de arra biztos igen, hogy milyen jókat játszottatok együtt.

Kell-e a gyerekekkel játszani?

Naná, hogy kell. Ne féljünk, a gyerek pontosan jelzi majd, hogy mikor tologatná inkább egyedül a kisautóit, mikor nem kellünk akár már az óvodásnak sem a játékában. De a szülővel játszani mindig élmény marad, és mivel egy idő után, az intézményesített nevelés miatt ez nem áll már korlátlanul rendelkezésre, egy fontos, kihagyhatatlan élmény.

Ha játékról beszélünk, akkor főleg a klasszikus játékfolyamatra gondol mindenki, ugye? Például leülni Legozni, építeni, stb. Pedig a gyerekekkel ezenkívül is rengeteget lehet játszani. Jobban mondva, sok mindent át lehet fordítani játékká, amitől mindjárt izgalmasabbá is válik. Én a lányommal, aki amúgy kiemelten sok figyelmet követel magának, rendszeresen teszek így. Azon kívül, hogy nálunk is hegyben állnak a társasok, kártyák, amelyek már jó ideje a legnagyobb kedvencek, kitaláltunk egy csomó jó játékot.

Így játszunk mi

Eliza imád énekelni és nagyon sok dalt ismer. A „dúdolós” – dallamfelismerős, az egyik kedvenc játéka, hogy felváltva adunk egymásnak feladványt, és ki kell találni, hogy mit énekelt a másik. Jövet-menet, autóban, vagy akár a fürdőszobában gyakran játszunk szójátékot, ezt egyébként már óvodás kora óta, mindig a korának megfelelő szinten. Szeretünk rajzolni együtt, úgy, hogy bedobunk egy formát, mondjuk kört, háromszöget, négyzetet, és abból a fantáziánk szerint rajzolunk további alkotásokat. A körből így lesz virág, cica vagy hóember, a háromszögből fagyitölcsér vagy papírsárkány. Vagy bármi más. Egyébként még egy közös színezés is remek alkalom egy jó kis beszélgetésre, amikor is könnyebben szóra lehet bírni a csemetét, hogy elmondja, mi jár a fejében. Gyerekkel direkt beszélgetni nem mindig könnyű, hiszen nem biztos, hogy pont akkor szeretné elmondani, hogy mi történt az oviban/suliban/játszótéren/akárhol, amikor mi szeretnénk kifaggatni, viszont egy laza, oldott hangulatban egyszer csak azt vehetjük észre, hogy elmesélt valamit, ami számára fontos volt.

Van még egy terep, ahol mi sokat játszunk. Ez pedig a konyha. A főzés, de még inkább a sütés maga is egy nagyszerű lehetőség, hiszen rengeteg dolgot meg lehet játékosan tanítani a mértékegységektől a fűszerekig. Kis feladatokkal már a totyogó is bevonható, és ha ez szokássá válik, játékidő lehet az is, amikor amúgy nem érnénk rá a szőnyegre kuporodni a gyerek mellé. Nem beszélve az olyan finommotorikai fejlesztésről, amikor összekeverünk némi sárgaborsót és lencsét, és Hamupipőke-módjára kell szétválogatnia a gyereknek. Ne higgyétek, hogy nem élvezi! Hiszen közben is együtt vagyunk. És igazából bármikor, bármiből tudunk játékot kreálni, csak rá kell kapni az ízére!

„Te sose játszol velem!”

Fentiek ellenére ne gondoljátok, hogy nem kaptam meg ezt még a lányomtól. Mert ő a közös játékot annyira értékeli, annyira fontosnak tartja, hogy igazából sosem elég belőle. És tudjátok mit? Én vagyok a legboldogabb, ha tudunk csapni néha olyan reggelt, hogy még pizsamában előkapjuk valamelyik kedvenc kártyajátékunkat és letolunk néhány kört. Egészen másképp indul a nap. És lehet, hogy már fejben szívesen lennék máshol, mondjuk már dolgoznom kéne, de ezek a negyedórák, félórák oly mértékben töltik fel a gyerek szeretettankját, hogy semmi esetre sem mondanék le róla. Számomra is élmény egy-egy új társasjáték bevetése, a közös puzzle-rakás, nem érzem kényszernek, hanem tényleg a sok kötelező elem mellett a gyerekes lét egyik ajándékának.

Éppen ezért nem is titkoljuk tovább, hogy hamarosan a „JÁTÉK” lesz a témája új digitális anyagunknak, amelyben egy igazán profi anyuka segít majd nekünk abban, hogy kicsi kortól kezdve mit és hogyan játsszunk a gyerekünkkel és hogy tanuljuk meg mi is élvezni azt.

A játék egyébként a legjobb szorongásoldó is

Nem véletlenül szól egy komplett fejezet az eszközök nélkül, könnyen játszható szülő-gyerek játékokról a SZORONGÁSBÓL MOSOLYGÁS digitális könyvünkben. Pszichológus szakértőnk egészen pontosan 41 játékot javasolt nekünk, de további stresszoldó gyakorlatokat, immunerősítő recepteket, bátorító meséket, szülő-gyerek jógát és meditációt is találtok az anyagban. Ajánljuk figyelmetekbe szeretettel!

ABRACA25 kódunkkal a Szorongásból mosolygás anyagunkat most 25% kedvezménnyel töltheted le.

Szeretettel,

Judit