A békéről mesélj. A békére taníts.

A konfliktus és a károkozás a dühből származik. A béke és a hála az önzetlenség gyümölcse.

Hiszünk a mesékben. Mi neveljük a jövő generációját. Ezt hoztuk nektek most.

Ez a történet egy klasszikus zen buddhista példabeszéd átdolgozása, amely segít egy csodálatos elképzelés megértésében.

Sina és a szamuráj

Valamikor réges-régen élt egy bölcs, öreg kis szerzetesnő, Sinának hívták. Sina napjainak nagy részét mély meditációban töltötte, gyakorolva a szív kedvességét és a bölcsességet, hogy a legjobban tudja tanítani a hozzá érkező látogatókat.

Egyszer Sinához egy veszélyes szamuráj érkezett. Magas volt és erős, és két éles kard volt nála. Teljes fegyverzetben úgy tűnt, minden pillanatban készen áll a harcra. Sina nyugodtan, a párnáján ülve üdvözölte az idegent.

– Öreg szerzetesnő, tanítsd meg nekem, mi a háború és a béke lényege! Tudnom kell! Mondd meg, vagy megöllek!
Sina összeráncolta a homlokát, és így szólt a harcoshoz:
– Én tanítsalak téged? Azt akarod, hogy én tanítsalak háborúra és békére? Nem vagy méltó a bölcsességemre. Koszos vagy, büdös vagy, és nem tudsz semmit! Szamurájok szégyene!
A szamuráj elvörösödött a dühtől, előhúzta kardjait, és meg akarta támadni az öreg Sinát.
– Megtámadnál engem, egy öregasszonyt? – Sina nyugodtan elmosolyodott, és felemelt ujjal így szólt:
– Ó, barátom, el is érkeztél a háború lényegéhez.
A szamuráj megállt, leengedte kardjait:
– Hogyhogy?
– Az a düh, amit az előbb éreztél, és ami majdnem cselekvésre sarkallt, az az, ami erőszakhoz vezet – mondta Sina alázatosan.
A szamuráj vett egy mély lélegzetet, és Sina szemébe nézett:
– Majdnem megtámadtalak. Az életed kockáztattad, hogy megtanítsd nekem az Igazságot. – A szíve ellágyult, szemei könnybe lábadtak a hálától.
Sina bólintott, és kedvesen ennyit mondott:
– Ó, barátom, el is érkeztél a béke lényegéhez.

A szerzetesnő megölelte a szamurájt, aki sírva fakadt a megszerzett bölcsesség miatt. A szamuráj úgy döntött, hogy felhagy harcos életével, és csatlakozik Sinához a kolostorban, hogy meditálni tanuljon, és másoknak is megtaníthassa a düh veszélyeit és a hála gyönyörűségét.

/Emily Griffith Burke: Buddhizmus gyerekeknek c. könyvéből/