Adj időt magadnak és csak lassan, szépen érkezz meg! – hangzik szinte minden jógaórán gyakorlás elején az instrukció. Hiszen hogy is tudnánk másképpen koncentrálni a gyakorlatokra, a helyes testtartásra, a megfelelő ütemű légzésre. El kell, hogy engedjük a napi gondokat, gondolatokat, feszültségeket. Ott kell lennünk.
Nincs ez másképpen a gyerekneveléssel sem. Ha vissza akarunk kicsit tekerni az idő kerekén, akkor már a gyerekvállalás is az, ahová jó esetben megérkezik az ember. Nem a társadalmi elvárásnak, családi nyomásnak, neadjisten poltikai pressziónak kell megfelelni, csakis a belső hang szerint. Lelassulni, megérni rá, megérkezni. Hogy aztán igazán ott legyünk és jól csináljuk.
Érkezz meg!
Ez a varázsszó viszont továbbra is ott kell, hogy legyen velünk, amikor a gyerek már megérkezett, mit megérkezett, bevette magát minden sejtünkbe, igényel, kér, követel minket. Egészen apróként, kicsiként, nagyobbként egyaránt. Azt várja, hogy figyelj rá, légy vele, koncentrálj az együttlétre, a közös játékra, a minőségi időre.
És néha nagyon nehéz. Mert fejben máshol vagy, máshol lennél. Aggasztanak a napi gondok, töröd a fejed, hogy vajon még ebben a hónapban hívd ki a szerelőt, vagy inkább várd meg vele a következő fizetést. Végig kell gondolnod a heti étrendet, igen, a bevásárlást is, hogy mit ne vegyél megint feleslegesen. A munkahelyen is vannak problémák, nehéz nem hazavinni őket. És persze odagondolsz a rokonra, barátra, ismerősre, akinek épp gondja-baja van, segítenél, legalább pár jó szóval. Együttérzel, vigasztalsz, próbálsz okosat mondani, anyagi gondoknál, megszűnő munkahelynél., válásnál, szakításnál, betegségnél, halálnál.
De közben néz rád óriási szemekkel a gyereked, és azt várja, hogy érkezz meg. Legyél vele.
Ülj le a földre legózni, legyen kedved ismét órákig társasozni, puzzlét rakni, neked is tisztába tenni huszadszor is a játékbabát, leparkolni a kisautót, megépíteni a várat, megformázni a gyurmát, kiszínezni a nyuszikat, megfesteni a gyümölcsöstálat. Ott a helyed. Érkezz meg.
Hogy csináld jól?
Egy egyszerű gyakorlat segít nekem ebben. Egy angol nyelvű előadáson hallottam, ahol sok minden hangzott el gyerekneveléssel kapcsolatban, amit nem okvetlenül tudtam elsőre átereszteni magamon. Ezt viszont igen. Azt hiszem, ez a titok. Nem kell mindig, mindent, mindenkitől eltanulnunk. Nyitottan a világra figyelni kell, és ha valami eltalál, megszólít, szívedig ér, akkor csapj le rá, vidd magaddal, építsd be. Én így tettem ezzel.
Érkezz meg!
A gyerekkel való foglalkozás nem mehet mindig gombnyomásra. De ha kialakítasz egy olyan technikát, amely láthatatlan, de fejben elvégzed, akkor könnyebb lesz.
Mondok valamit. Ha kell, eleinte vond be a kezeidet, végezd nyugodtan teátrálisan!
- Akár a fürdőszobában, vagy ha még hazaérkezés előtt vagy, az autóban, az ajtó előtt.
- Hunyd le a szemed, két kezed emeld a fejed felé, tenyerekkel az arcod felé fordítva, 5-10 cm távolságra.
- Vegyél egy óriási nagy levegőt, és lassan, nagyon lassan, mililméterről milliméterre, mintha két láthatatlan sínen csúszna, kezdd el lefelé húzni a kezedet az arcod előtt.
- Ha kell, közben lélegezz újra egy nagyot. Ahogy lélegzel, érezni fogod, hogy a feszültség a csukott szemeid mögött átzizeg a fejeden, a nyakadon, és valahol a mellkasod környékén lassan oldódik.
- Ismételd meg egyszer-kétszer, érezd, ahogy a vállad is kicsit elernyed, mintha letennéd a kinti terheket.
- Mondhatod magadban nyugodtan, hogy „Érkezz meg!”, magad elé képzelheted a gyereked vigyori kis pofiját, amint örül neked.
- És hidd el, a gyakorlat működik, könnyebb lesz utána meghallgatni a százkilencvenkettedik kérdést, újra elmesélni ugyanazt a mesét, felépíteni Elza és Anna várát, vagy megküzdeni a hétfejű sárkánnyal.
A gyereked pedig hálás lesz azért, hogy letetted a pakkot és tényleg az övé, csak az övé a figyelmed egy időre. Még akkor is, ha utána az élet ugyanazokkal az akadályokkal robog tovább. Ennyi mindkettőtöknek jár!
Szeretettel,
Judit
Varázslatos szülő vagy! Ugye tudod?
A te gyerekednek a legjobb!
Varázslatos Szülőség / Tippek, trükkök, játékok
