Alig több, mint két éve vagyok anya. Elrepült, és nem hosszú idő, de arra éppen elég, hogy most már nagyon másként lássak számtalan dolgot az anyasággal kapcsolatban. Össze fogom írni. Hogy az emlékezetembe véssem, mi mindent tanultam meg közben magamról is. Azt mondogatom mindig, amikor épp összecsapnak a hullámok a fejem felett, hogy bízom magunkban. Bízom fiaimban. Bízom a férjemben. És bízom magamban. És együtt mindent meg fogunk oldani.
Bár a Facebook anyacsoportjait otthagytam (talán majd erről is írok egyszer, hogy miért), lettek kedvenc blogjaim, amiken vannak olyan írások, amik épp jókor jönnek. Ez is ilyen volt, és nem bírtam ki, hogy ne fordítsam le. Az írás eredeti változatát itt találjátok. És kövessétek a www.raisedgood.com oldalt, mert szellemiségét tekintve az egyik legjobb forrás újdonsült anyák számára.
Így segíts egy újdonsült anyának (legfőképpen akkor, ha nem is kéri)
Újdonsült anyaként mestere voltam annak, hogyan keltsem azt a benyomást, mintha nem volna szükségem segítségre.
A családom a Föld másik felén él, nyilván a szükség is hozta ezt a hozzáállást, de valami azt súgja, ez talán többről is szólt. Új (vagy nem is annyira új) anyaként elképzelhető, hogy úgy érezzük csődöt mondtunk, ha kimutatjuk, hogy mi is sebezhetők vagyunk? Az tényleg egy kudarc, ha beismerjük, hogy nem megy egyedül?
Ha egyszerűen beismerjük, hogy az egyik lábunk szőrös, mert a túlélési stratégiánk része az, hogy egy nap csak az egyik lábunkat borotváljuk, a másikat csak a másik napon. De aztán a másik lábunkról egészen egyszerűen megfeledkezünk… úgy egy hétre. Reggelizünk, amikor vacsorázni kéne, és ezt viszonylag rendszeresen csináljuk. És ha egy jószándékú személy figyelmeztet minket rá (mintha egyébként elfelejtettük volna), hogy most már tényleg kéne magunkkal is foglalkozzunk, üvölteni tudnánk.
Mert mielőtt anyák lettünk volna, tényleg produktívnak éreztük magunkat. Tudtuk tartani a határidőket. Elvégeztük a munkánkat és úgy éreztük, olyanok vagyunk, mint egy értékes csapattag.
De az anyaság összetöri ezt a valóságot. Bár ez kétségtelenül egy keserédes ügy. Hála égnek, hogy az. Mert közben lágyít minket. Lelassít minket. Megállítja az eredményvezérelt társadalom futópadját, kikényszeríti belőlünk azt, hogy átgondoljuk, ebben a rövid életünkben, mik is a valódi értékek. Szülőként újra kell értelmezni a siker fogalmát, egy olyan utazás kontextusában, mellyel kapcsolatban előre tudható, hogy az úticélt mi soha sem fogjuk látni.
A munkánkat anyaként egészen egyszerűen soha nem fogjuk elvégezni.
Előttünk járó bátor nők megharcoltak a nemek egyenjogúságáért. A szülőség határvonalai csodálatosan elmosódnak, hiszen manapság a férfiak olyan szerepekben is helytállnak, melyről apáik, nagyapáik még ezt mondták volna: ez az asszony dolga. De az anyaság legelső napjaiban egészen egyszerűen tény, hogy minden az anyáról szól.
Az anya a kényelem. Az anya a táplálék. Az anya az alvás. Az anya a melegség. Az anya az otthon. És az anya az, aki kimerült.
És ilyenkor az anyának bűntudata van amiatt, ha segítséget kér. Úgy érezheti, neki ezt mind kezelni kell tudni. Talán elképzelte, amikor még állapotos volt, hogy a napok órákon át tartó boldog szundikból állnak majd, amikor neki bőven lesz ideje arra, hogy a házat töviről hegyire kitakarítsa, majd gőzölgően forró vacsorával várja haza férjét éppen este fél 6-kor, minden nap, mintha csak 1953-at írnánk. De ez nagyon messze van a valóságtól.
Mert amikor délután 4-kor még mindig pizsamában van, immáron zsinórban harmadik napja, anyatej illata van babájától, aki másfél órán át aludt (épp rajta), a digitális mentőöve hamarosan lemerül és 3%-on áll, a vizes palackja pedig üres, akkor neki is szüksége van valakire. Valakire, aki tényleg látja őt.
Az új édesanyának egy tündér keresztanyára van szüksége, végre egyszer az életben, aki figyel rá, hogy ő szabadon figyelhessen a babájára. Hogy szépen lassan megtalálja az új normális önmagát. Hogy átalakulhasson. Hogy kapcsolatba léphessen gyermekével. Hogy megbékéljen az élettel, ami már sosem lesz ugyanolyan és ami legvadabb álmainál is gazdagabb. Örülni ennek az egyedülálló, és szárnyaló mágiának, amit az anyaság hoz minden hullámvölgyével és magasságával.
Íme féltucat ötlet, hogyan segíthetnél egy újdonsült anyának, abban az esetben, ha ő (éppen úgy, ahogy én is voltam ezzel) nem kérné magától.
1. Az engedély ajándéka
Az újdonsült anyának engedélyre, szabadságra és térre van szüksége, hogy megtalálja új identitását. Hogy büszkén viselhesse, és hogy a saját útját kövesse, nem számít mennyi ideig tart majd. Hogy megváltozzanak a gondolatai. Hogy kipróbálhasson egy dolgot, majd nyugodtan változtasson irányt, anélkül, hogy magyarázkodnia kellene.
Állj ellen annak a kulturális kényszernek, hogy mindenképpen megkérdezd tőle, „jó” babája van-e! Ne kérdezd meg, hogy a babája átaludta-e már az éjszakát! Röviden, ne tegyél fel neki olyan kérdést, ami ha csak véletlenül is, de azt az érzést kelti benne, hogy hibázott. Hagyd kint a saját személyes menetrendet és elvárásaidat az ajtóban. Ő más szülő lesz, mint ahogy azt te gondoltad, és talán ez igazán nagy kihívás számodra, különösen ha a lányod, de ez az ő anyasága, amit neki kell definiálni.
Elég alázattal, kíváncsisággal és bátorsággal kísérd utazásában, nem számít, mennyire különbözik ez attól, amit te választanál.
2. Csak tedd (nem kell, hogy megkérdezd)!
Azt, hogy egy újdonsült édesanya éhes, szomjas és fáradt, nyugodtan feltételezd. Meg van fosztva az alvástól, fáradt attól, hogy annyi döntést kell meghozzon, de nem akarja magát tehernek érezni, úgyhogy csak csináld anélkül, hogy kérdeznéd.
Vigyél neki egy elviteles kávét – kösd össze őt egy papírpoháron keresztül a külvilággal és segítsd őt abban, hogy újra normálisnak érezze magát, akiről gondoskodnak. Lepd meg őt egy krémmel, a kedvenc csokoládéjával, vagy egy finom teával. Töltsd fel a fagyasztóját kész ételekkel. Vidd el te sétálni a kutyát. Keféld ki te a cicus szőrét. Húzzál te fel neki friss ágyneműt. Vidd ki a szemetet. És mindig készíts neki valami kis apróságot, mielőtt elmennél. (Ha a világ másik végén élsz, rendelj neki házhoz friss élelmiszereket a boltból, vagy rendelj ételt a kedvenc étterméből, vagy intézz neki egy takarítócéget, aki kitakarít nála. Az internetnek köszönhetően bármi lehetséges.)
3. Igazodj és fogadd el az időkeretet, amit az anya diktál!
Elizabeth Stone egyszer ezt mondta: „Eldönteni, hogy gyereket vállalunk, óriási jelentőséggel bír. Ezzel azt is örökre eldöntöd, hogy a szíved ezután már a testeden kívül dobog.” Minden új anya érti ennek az állításnak az igazságát. Bár gyerekeink a világra jöttek, egyelőre szó szerint úgy érzik, hogy fizikailag is egyek vagyunk velük.
Ez normális. Ez egészséges. Ez a „kötődés kémiája”. Az újdonsült anyák egy sor hormonális változást élnek át, melyek mind arra irányulnak, hogy felélesszék a képességüket, hogy egyedi válaszokat legyenek képesek adni saját babájuknak. Hagyd, hogy ez a nagyon fontos folyamat lezajlódjon. Hagyd neki, hogy annyi időt töltsön a babájával, amennyire neki szüksége van. Ne sürgesd!
Legyél tanúja az ősi anyaság eme lassú táncának, ahogy egy anya szerelembe esik úgy, ahogy még soha korábban.
4. Csavarj ki neki néhány citromot!
Éveken át, minden reggel meleg vízbe facsartam ki magamnak egy citromot. Ez egyszerűen hangzik, de egy babával ez a reggeli rituálém egy igazi rémálomnak tűnt. Új anyaként régi életünknek ezek a legegyszerűbb örömei azok, amik a legjobban hiányoznak.
Mi lehet a te új mamád számára ez a metaforikus citromos víz? Mi az az egy dolog, ami fontos neki? Egy icike-picike szimbóluma a saját magáról való gondoskodásnak, ami segít neki abban, hogy saját maga legyen. Gyere rá arra, hogy mi ez, és segíts neki abban, hogy valami kis dolgot megőrizzen a régi világából új életében. Néha a legkisebb dolgok jelentik a legnagyobb változást.
5. Vedd észre!
A babák elképesztően aranyosak. Puhák és bújósak. És természetesen mindenki őket veszi észre először. Erről nem tehetünk. Megértem. Én is ilyen vagyok.
De amikor egy anya folyamatosan csak a ráadás, az egy kicsit bántó. Ilyenkor kicsit láthatatlanok leszünk. Az én családom el volt ájulva a babánktól, ami persze boldoggá tett, de azért amikor percek teltek el egy beszélgetéskor, mire engem is észrevettek, azért az kicsit bántott.
Szóval igenis csinálj nagy ügyet a babából, de vedd észre őt is! Köszönj neki is. Bár már édesanya, de még mindig egy individuum. Adj neki egy óriási ölelést. És a legfontosabb, néha ugorj be hozzá, hogy megtudd, hogy van. Az anyaság csodaszép, de brutális: nincs olyan új anya a földön, akinek ne jönne jól egy váll, amin kisírhatja magát.
Hagyd, hogy igazi, őszinte és hiteles legyen. Legyél ott neki, és …
6. Emlékeztesd őt arra, mennyire jól csinálja!
Minden kétséget kizáróan a legcsodásabb szavak, amiket a férjem mondott nekem, amikor anya lettem ezek voltak: „Csodás anya vagy.” (Nem sokkal marad el ettől ez: „Rendeltem vacsorát házhozszállítással.”) A szavai mindig mosolyra fakasztanak. Mindegy, mennyire nehéz volt aznap, elismerése igazi ajándék. Ez számomra az érzelmi üzemanyag, ami segít mélyebbre ásni és tovább csinálni.
Mert az anyaság első napjaiban nagyon kevés visszajelzést kapunk, nagyon kevés elismerést azzal kapcsolatban, hogy rendben vagyunk. Miközben valójában fogalmunk sincs, hogy mit csinálunk, valahogy mégis tökéletesen jól csináljuk. Mindig, amikor csak találkozol egy újdonsült anyával, mondd meg neki, hogy mennyire jól csinálja. Küldj neki egy üzenetet. Emlékeztesd őt arra, hogy a babája mennyire boldog, hogy látszik, hogy szeretve van és egészséges – és ez neki köszönhető.
Mivel bővítenéd a listát? Mi az a legapróbb gesztus, ami a legjobban esett akkor, amikor te lettél anya?
Szeretettel,
Orsi
Varázslatos szülő vagy! Ugye tudod?
A te gyerekednek a legjobb!
Varázslatos Szülőség / Tippek, trükkök, játékok
