Amikor elkezdtük tervezni az Abracadabrát, sok ötletünk volt, hogy mit és hogyan szeretnénk megvalósítani. Aztán ugyebár a helyzet beelőzött és mindent felülírt, jött a világjárvány és vele sok-sok szorongás.
Mit tagadjuk, nekünk felnőtteknek is. Hiszen azért eleinte szorongtunk, hogy lesz-e elég ennivaló otthon, hogy fogunk vásárolni, egyáltalán lesz-e miből, marad-e munkánk. Később persze szépen kialakult a karantén-rutin és beleszoktunk mindenbe. Mint azóta bőséggel kiderült, jól is tettük, hiszen hosszabb távra rendezkedett be ez a fránya vírus az egész világban.
Nekünk úgy indult 2020, hogy bőszen tervezgettünk. Kislányom régi álmát szerettem volna valóra váltani, így mindjárt az év második napján lefoglaltam egy álomutazást, Disneylandbe kirándultunk volna márciusban. Mindent részletesen megterveztünk, február elején vettünk csudacsini pink színű koffert is, mert ugye mégiscsak. Akkor már tudtuk, hogy maszk kell a repülőre, úgyhogy aranyáron szereztem pár darab FFP2-t. Naponta elemeztük térkép szerint a vírus terjedését Európában. Sokáig nyugtattam magamat, hogy á, még pont el tudunk utazni. És akkor Eliza kicsit megfázott és én úgy döntöttem, hogy elhalasztjuk ezt az utat. Mázlink volt, mert egy nappal a tervezett indulásunk után bejelentették itthon a vészhelyzetet, két nap múlva pedig bezárt Franciaország is. Úgyhogy ezt pont megúsztuk. Elég ez már szorongós helyzetnek?
Aztán persze április végéről is kiderült, hogy akkor sem repülünk Mickey egérhez.
Majd a józan ész döntött, úgyhogy ezt a közös kalandot most jó időre levettük a műsorról. Sajnos.
De ugyanígy buktunk el koncerteket, színházi élményeket, és elmaradt a nyaralás is. Jó, panaszra semmi okunk, mert kertes házban lakunk, de mégiscsak itt álltam a szorongó 9 és fél évessel. Mert szorongott. Utálta, ha híreket hallgatok, olvasok. Ha meghallotta a koronavírus szót, legszívesebben befogta volna a fülét. Látta, hogy nem megyünk ki vásárolni, hanem online rendelünk szinte mindent. Elmaradtak a kedvenc foglalkozásai, nem volt edzés, nem volt színitanoda, nem találkoztunk barátokkal hetekig, hónapokig. Az erdőbe jártunk sétálni és még ott is figyeltünk arra, hogy ha valaki szembejön, nagyobb ívben kerüljük ki. Nyilván ebben sok volt a pszichológia, de tény, hogy ránk is hatott. És az én szenzitív gyermekem ezt mind-mind magába szippantotta.
A Szorongásból mosolygás azért készült, mert tudtuk, hogy ez így lesz. Hogy a gyerekeknek nehéz lesz az online oktatás, a kedvenc programjaik elmaradása, a távolságtartás, a maszkviselés, a nagyszülők hiánya.
Meg úgy egyáltalán ez az egész ismeretlen helyzet. Úgyhogy ezért vettük végig, hogy egyáltalán miként alakulhat ki szorongás a gyerekben, és mit tehetünk érte.
Mondom, hogy nálunk mi segített.
Sok ötletet, játékot, mesét a Szorongásból Mosolygás letölthető anyagunkban találtok.
Irdatlan mennyiségű együtt töltött minőségi idő.
Ez mondjuk amúgy is így kéne, hogy legyen, de amikor különóráról programra futkosunk, ez nem mindig valósul meg százszázalékosan. Sok a rohanás, sok az indulás. A kényszerű otthonlétben azért ez pozitívum, hogy megspórolunk néhány veszekedős elindulást. Ez ismerős? Ha a ti gyereketek is utál kiszakadni otthonról, vagy éppen csigalassan készülődik, akkor szerintem tudjátok, hogy miről beszélek.
Sokszor rendeztünk családi mozit, és amikor mód van rá, online is megyünk színházba. Ezeket az alkalmakat mindig nagyon várjuk.
Építettünk bunkert és tartottunk többször nyomozós kincskeresős játékot is, ezeknek mindig óriási sikere volt. Nagyon sokszor játszunk szójátékokat vagy kakukktojást, rakunk puzzlét együtt, és persze rengeteg mesét is olvasunk. A Szorongásból Mosolygás anyagban találtok kifejezetten bátorító meséket, melyekből a gyerekek bármikor erőt merítenek. Bár Eliza már olvashatna önállóan is, még mindig azt szereti, ha én olvasok fel, úgyhogy az otthonlét időszakát gyakran kihasználtuk napközbeni mesélésre is, amelyre máskor úgyse jutna idő. Persze attól még az esti mese is jár!
Nagyon sokat játszottunk.
Kipróbáltunk a Szorongásból is minden játékot, amit lehetett. Az utánzós játékok közül is sokat bevetettünk. A tükörjáték és a Simon mondja is nagy kedvenc, és sok-sok szerepjáték is volt, ezt a kislányom nagyon élvezi és előszeretettel űzi. A buli kedvéért pedig simán belemegyek én is. Sokat mozogtunk, főleg a szabad levegőn, játszottunk a kutyával, labdáztunk, célbadobtunk, tollasoztunk.
Persze kipróbáltuk a programból a szülő-gyerek jógát is.
Nagy nevetések közepette, mert bénák voltunk, hiszen korábban én sem nagyon jógáztam, így egymáson is nevettünk. Azóta amúgy többször is gyakoroltunk, és egyre jobban megy mindkettőnknek. Sokat alkottunk közösen: festettünk, rajzoltunk, ragasztottunk, és főleg sokat sütöttünk együtt.
A zene nálunk az egyik legjobb feszültségoldó.
Szólt sokat, sokféle. És bevontuk sok játékba is a ritmusokat, ahogy azt pszichológus szerzőnk is ajánlja a játékok között. A mi kedvenc játékunk a „dalkitalálós”. Egymásnak felváltva dünnyögünk, hümmögünk, dúdolunk el egy-egy dalrészletet, és a másiknak kell felismernie. Ezzel nagyon hosszan tudunk játszani, és mindig jókedvet és felszabadulást hoz. Ha beszorultunk a négy fal közé, akkor sokszor dobtam be azt a trükköt, hogy egy-egy jó zenére táncolni kezdtünk együtt.
A meditációk nagyszerű hatással voltak a kislányomra.
Mikor először meghallgatta Gálik Klárit, teljesen odavolt, és tényleg lehetett látni, ahogy szépen lassan lelazult. Valahogy ezt még nem építettük be a napi rutinba, de mindenkinek ajánljuk, hogy tegye, mert tényleg csodát tesz. A mindfulness gyakorlatok közül egyet-egyet viszont abszolút, ha azt érzem, hogy a gyerek „feszülni’ kezd, akkor tudom, hogy mit kell tennem, hogy oldjam egy kicsit.
A színezés, a rajzolás, a rejtvényfejtés rendszeres lazító része a napnak, ezt sosem hagyjuk ki.
A letölthető színező nálunk mindig nagy sláger, úgyhogy persze, hogy az volt az Abracadabra nyuszi is, amelyet a kisasszony bennfenntesként elsőként színezhetett ki a többi állatkával együtt.
Én nem mondom, hogy mindig minden segít.
Azt sem, hogy így nincsenek feszült és rossz napok. Dehogynem. Mindig vannak. De azért ezek a kis praktikák segítenek. Ma ez, holnap az.
Nincsen varázslat. Semmi hókuszpókusz. Csak egy kis Abracadabra.
Ti hogy álltok a témával? Mi vált be nektek szorongás ellen? Írjatok nekünk nyugodtan! Várjuk.
Szeretettel,
Judit